Legyen vége a modernkori rabszolgaságnak!

By Fashion Revolution

4 years ago

Többször szembesülhettünk már vele, hogy a divatipar emberi aspektusa egy olyan tényező, amit a gyártók szeretnek elrejteni előlünk, és vannak esetek, amikor bizony félrevezetnek bennünket. Használhatnak ugyan ökológiai szempontból fenntartható gyártási módszereket, mégis etikátlan gyakorlatokat alkalmaznak a munkavállalóikkal szemben.

Az internet korában nem nehéz a tisztességes kereskedelemre, illetve munkakörülményekre épülő márkáktól vásárolni. Ehhez „csak” az kell, hogy ne legyünk restek tájékozódni, kutatásokat végezni és mérlegelni, mielőtt egyik vagy másik márka mellett tesszük le a voksunkat.

A Global Slavery Index szerint ma a 35,8 millió ember él, dolgozik rabszolgaságban!

Gyermekmunka

Bár a gyermekmunka a világ nagy részében illegális, a legszegényebb országokban ez továbbra is óriási probléma. Egyes területeken azonban nincs más kiút: a gyerekeknek dolgozniuk kell, hiszen vannak olyan szituációk, amikor ez a túlélés kulcsa. Nagyon nem mindegy azonban, hogy a gyermekfoglalkoztatás milyen körülmények közt zajlik – elsőre talán nehéz lehet elfogadnunk, de a témát vizsgáló szervezetek azt mondják, egyes helyzetekben a gyerekek sokat tanulhatnak a munka során, sőt, élvezik is azt. India néhány részén például gyakori, hogy a gyerekek együtt hímeznek a családdal. Közösségben vannak, megtanulják őseik tradícióit, ápolják örökségüket. Az általuk gyermekként megtanult készségek a jövőben is elősegítik számukra a túlélést.

A rabszolgamunka viszont nem itt kezdődik. A legtöbb esetben a kényszermunka káros hatással van rájuk és a kondíciók korántsem elfogadhatók: hosszú órákon át dolgoznak, ételadagjaikat szűkösen mérik, tisztességtelen béreket kapnak, kimaradnak az oktatási rendszerből…

A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet szerint jelenleg a világon mintegy 260 millió gyermeket foglalkoztatnak, és a becslések szerint körülbelül 170 millió ember vesz részt az ENSZ által gyermekmunkaként besorolt ​​tevékenységekben. A gyermekmunkát úgy határozták meg, mint az előírt minimális életkor alatt végzett munka, vagy olyan munka, amely káros természetének vagy körülményeinek eredményeképpen elfogadhatatlan és tilos!

A multinacionális vállalatok kutatási központja (Centre for Research on Multinational Corporations), valamint az India Committee of the Netherlands nemrégiben megjelentetett egy sokkoló jelentést, amelyből kiderült, hogy a toborzók miként célozzák meg Dél-India legszegényebb területeit azt ígérve a családoknak, hogy lányaik számára biztosítva lesz a napi háromszori étkezés, a jó munkakörülmények, valamint oktatási és képzési lehetőségek is, ha az általuk képviselt fonóüzemben dolgoztak. A családok ilyenkor meg vannak győződve arról, hogy helyénvaló elengedni a gyermekeiket, hiszen ez majd felkészíti őket az életre. A valóságban azonban a körülmények megdöbbentőek és a gyermekmunka legrosszabb formáit képviselik: a modern rabszolgaság legszomorúbb valóságát.

A gyermekeket gyakran olyan munkára fogják, ami a felnőtteknek is megterhelő lenne. Őket azonban könnyebb toborozni, hajlamosabbak az engedelmességre és kevéssé panaszkodnak. Egyes feladatokra alkalmasabbnak tartják a gyerekeket: a gyapotszedők elmondása szerint egy gyereknek kisebb ujja van, mint egy felnőttnek, így könnyebben tud dolgozni anélkül, hogy károsítaná a növényeket… A SOMO jelentés arról is beszámol, hogy az Indiában megvizsgált malmokban dolgozók 60%-a 18 éves kor alatti volt, de a kiskorúakat gyapottermesztésben, különböző szövetek és ruhadarabok gyártásában is aktívan foglalkoztatják.

Sajnos sokszor nehéz visszakövetni azt, hogy mely márka ruházata készült etikátlan körülmények közt, hiszen az alvállalkozók alkalmazása nagyon gyakori a divatiparban, és elődfordul, hogy a brandeknek fogalmuk sincs arról, hogy voltaképpen honnan is származnak a textiljeik.

Felnőtt rabszolgaság

2013-ban a bangladesi textilgyár összeomlott. Mintegy ezer ember halt meg, a világ pedig szinte sokkot kapott. Egy tragikus emlékeztető volt ez azokra a szörnyű körülményekre, amelyeket rengeteg embernek kell elviselnie nap mint nap ahhoz, hogy mi stílusosak maradhassunk.

A világ legszegényebb országaiban az felnőttek nagy részének is szembesülnie kell a szörnyű munkakörülményekkel, a nagyon alacsony bérekkel – azért, mert egyszerűen nincs más alternatíva.

Noha az olyan fast fashion vállalatok, mint a H&M, nemrégiben elkezdték etikus módszereik kidolgozását és reklámozását, a Human Right Watch tanulmánya szerint Kambodzsában a nőknek mindössze 50 centet fizetnek óránként a H&M pulóverek elkészítéséért, holott a ruhadarabok kiskereskedelmi ára 25 dollár körül mozog. A vizsgált gyárak legtöbbje zajos, meleg és teljességgel alkalmatlan arra, hogy dolgozzanak benne. Körülbelül fél millió kambodzsai dolgozik ilyen körülmények között. A fenti jelentés azt is kiderítette, hogy az egyik H&M gyárban a dolgozók egyharmada gyermek volt, és ugyanolyan kemény munkát végeztek, mint a felnőttek. Előfordult, hogy órákon át varrtak, és éjszaka is dolgozniuk kellett.

A jelentés szerint vannak olyan gyárak, ahol még az alapvető emberi jogok sem adottak, például tilos a WC használata, büntetést von maga után. El lehet képzeni, hogy egy 10 órás műszak alatt ez mennyire kényelmetlen lehet…

A Human Right Watch tanulmánya azt is leleplezte, hogy sok gyárnak szokása plusz pénzt ígérni azoknak a munkavállalóknak, akik extra nehézségű munkát is elvégeznek. Ez magában foglalhat olyan irreális feladatokat is, mint például 2000 ing elkészítése egy tíz órás időszakban. Viszont amikor alkalmazottak nehezen, de teljesítik kitűzött a célt, a gyár megtagadja a nekik ígért bónuszt. Ha a munkavállalók nem elég gyorsak, vagy szembeszállnak a feletteseikkel, akkor kirúgják, lecserélik őket.

Mit tehetünk?

A The Fair Wear Foundation például olyan gyakorlati munkaügyi kódexszel rendelkezik, mely zéró toleranciát hirdet a gyermekmunkára. Az alapítvány listáján 120 márka található, amelyeknél folyamatos ellenőrzéseket végeznek. Érdemes az olyan szervezetek munkáját is figyelni, mint a Fairtrade Label Organisation, the Global Organic Textile Standard, Made In A Free World vagy az Ethical Trading Initiative.

A Labour Behind the Labour egy olyan szervezet, mely rendszeresen beszámol a divatipar mögött rejlő horrorról, és olyan információkat szolgáltat, melyek mindannyiunknak segíthetnek az etikusabb döntések meghozatalában.

Az olyan szervezetek, mint a Textile Exchange keményen dolgoznak azért, hogy komoly változást érjenek el, és azért küzdenek, hogy a gyárak megfelelő munkakörülményeket és tisztességes bért biztosítsanak alkalmazottaik számára.

A legjobb, amit tehetünk, ha folyamatosan olvasunk, tanulunk, kutatunk, és ami a legfontosabb: indikáljuk a VÁLTOZÁS-t. Kövessük a különböző szervezetek munkáját, ha tehetjük, támogassuk őket, és persze gondoljuk át, hol vásárolunk. Megoszthatunk történeteket a közösségi médiában, írhatunk blogot, tájékoztathatjuk a hozzánk közelállókat döntéseinkről, elmagyarázhatjuk, hogy mit tudnak tenni ők a változás érdekében.

Ha megismerjük, megértjük a divatipar arctalan áldozatainak történetét, talán elkezdhetünk egy jobb, egy tisztességesebb világot építeni.

Forrás: futurefashion.me, képek: True Cost/VAUDE, szerző: Zahorján Ivett