A gyárakat felügyelő ipar a profitot védi, nem az emberket

Maria Hengeveld (cambridge-i PhD hallgató) részletes vizsgálata a veszélyesen felelőtlen „etikus gyárak”  ellenőrzésével kapcsolatban

Az új évezred magával hozta a nagyvállalatok céges felelősségvállalásait, és ezzel a nyugati divatmárkák
sorra elköteleződtek amellett, hogy az ellátóiktól a nemzetközi munkaügyi normák és a munkások
méltóságának tiszteletbentartását kérik. Erre a célra születtek meg a szociális, azaz etikai ellenőrzések,
amelyek a pénzügyi ellenőrzések mintájára a munkások jogaival való visszaélést vizsgálják felül a
nemzetközi ellátóláncon belül.

Csakhogy az auditorokat (ellenőrzőket) lazán szabályozott profit-orientált vizsgálati cégek alkalmazzák,
és a tény, hogy ezek versengenek egymással, aláaknázhatja a tanúsítvány-adás ügyét.
Az SA8000 standardot tartják a legkeményebb ellenőrzési eljárásnak. 1997-ben dolgozta ki a New York-i
kormányzaton kívüli nemzetközi társadalmi elszámoltathatósági szervezet. Büszkesége ez a gyárnak, aki
megszerzi, és szinte garancia a megrendelésekre.
Azóta viszont maga az ellenőrzés is iparrá vált, a profit az emberek elé került, nem jelzi ki a biztonsági és
munkával kapcsolatos visszaéléseket, ezért lehetséges annyi gyári baleset.
A hiba be van ágyazva a rendszerbe. Mivel a gyárak fizetnek az ellenőrzésért, az audit céget nem sok
minden ösztönzi a munkások védelmére. A jelentéseik rendszeresen félrevezetőek és elérhetetlenek azok
az emberek számára, akiket állítólag szolgálnak.

Egy volt dolgozó által kiszivárogtatott információkból és bizonyítékokból kiderült, hogy az egyik ilyen
cég, a RINA rutinosan meghamisította a vállalati információkat, túl kevés vizsgálóval ellenőriztette a
cégeket, egy az egyben átvett bizonyos szövegeket régebbi jelentésekből és különböző módokon engedett
az ellenőrzés standard eljárásából.
A probléma többrétegű, és ezek szerint magasabb szinten is baj van, mert az elszámoltathatóságért felelős
szervezet (SAI) tudta, hogy baj van, de hagyta tovább működni a RINA-t. És nem csak ebben a cégben
lehet csalásokat felfedezni.
Ahol megalkuvó irodavezetők döntik el, mi kerüljön a jelentésbe, akiktől nem áll távol, hogy kettős
könyvelések és hamis bér-munkaóra feljegyzések fölött hunyjanak szemet és jelentést hamisítsanak,
amitől még egy veszélyes gyár is biztonságosnak, sőt etikusnak tűnik, papíron, ott nem kell csodálkozni,
hogy pár hónappal egy ellenőrzés után tűzkitörés, vagy olyan balesetek történnek meg, mint a Rana
plázabeli…