Új jogszabályok a divatiparban – 2022 végre a változás éve lesz?

By Fashion Revolution Hungary

4 months ago

A divatipar az elmúlt években ráébredt, hogy változásra, változtatásra van szükség több fronton is. Számos márka vállalta környezeti lábnyomának csökkentését, de ami hiányzik, az továbbra is az elszámoltathatóság. Honnan tudhatjuk, hogy a márkák valóban azon dolgoznak a színfalak mögött, hogy változtassanak korábbi káros gyakorlataikon? És mi a helyzet azokkal a cégekkel, amelyek kevésbé voltak hajlandók a felelősségteljesebb üzleti modellre való átállásra?

A jogszabályok kulcsfontosságúak lesznek az iparágon belüli változások felgyorsításában. Hagyományosan a divat nagyrészt szabályozatlan volt, részben a több kontinensen átnyúló ellátási láncok miatt. De a New York-i New Standard Institute által előterjesztett új jogszabály, a The Fashion Act, ennek a problémának a megoldására irányul azáltal, hogy előírja a márkáknak, hogy közöljék többek között az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának, valamint az energia-, víz- és műanyaghasználatuknak a mértékét, továbbá tegyék közzé a vegyszerkezelésük folyamatait. Ezeken kívül a jogszabály tudományos alapú célok kitűzésére és elérésére is irányul (amelyek összhangban vannak a Párizsi Egyezmény azon céljával, hogy a globális felmelegedést 1,5 C-on tartsák); valamint előírja, hogy kötelező átvilágítást kell alkalmazni az ellátási láncban (beleértve a bérekre vonatkozó jelentéseket is).

A törvényjavaslat – amelyet Stella McCartney is támogat – minden olyan New York-i márkára vonatkozna, amelynek éves globális bevétele legalább 100 millió dollár, ami azt jelenti, hogy a The Fashion Act szinte az egész iparágat megváltoztathatja. „Nem csak New York-i székhelyű cégekről van szó; ez nagyon fontos” – mondja Maxine Bédat, a New Standard Institute alapítója a Vogue-nak. A The Fashion Act „olyan modellt használ, amelyet Kalifornia az autóiparban alkalmazott az ipar globális fejlesztéseinek előmozdítására.”

A jogszabály végre felelősségre vonná a nagy divatcégeket az általuk (is) előidézett környezeti és társadalmi hatások miatt. Minden olyan márkát, amely nem tartja be a törvényt, éves bevételének két százalékára büntetnék (minden így szerzett forrást környezetvédelmi szervezeteknek, például az UPROSE-nak juttatnának el). „Jelenleg nincs nagy nyomás a vállalatokon. Az adatok eléggé rejtettek” – magyarázza Bédat. „Azt is látjuk, hogy olyan játékosok lépnek a színre, akik nem vállalnak felelősséget a környezetért és a munkaerőért. Az ilyen típusú jogszabályok biztosítanák, hogy egyetlen vállalat se tudja kihasználni a környezetet és a munkásait, hogy emiatt versenyelőnyt szerezzen.”

Bár az új divattörvényt még el kell fogadnia a New York-i Szenátusnak és Közgyűlésnek, ez a divatipar szigorúbb szabályozása felé irányuló egyre növekvő mozgalom fontos akciója, amely mára elkerülhetetlenné vált.

Közelebbi vizekre evezve, az Európai Unió például az idén készül beadni egy, a kellő felelősségvállalásról, a környezetbarát tervezésről és a termékcímkézésről szóló jogszabálytervezetet, amely az EU-ban üzleti tevékenységet folytató összes vállalatot érintené. „Nagy mértékű aktivizálódás zajlik, és úgy gondolom, hogy ennek hatásait már ebben az évben látni fogjuk” – mondja Claire Bergkamp, a globális nonprofit szervezet, a Textil Exchange operatív igazgatója.

Az egyik fő probléma, amelyre a javaslatok várhatóan kiterjednek majd, a textilhulladék lesz (becslések szerint évente 92 millió tonnát tesz ki a textilhulladék mértéke világszerte). Franciaországban és Svédországban már érvényben vannak a kiterjesztett gyártói felelősségre vonatkozó jogszabályok, amelyek a vállalatokat teszik felelőssé a textilek begyűjtéséért, válogatásáért és újrahasznosításáért. „Ha valóban nyomatékosítani akarjuk a kiterjesztett gyártói felelősséget, akkor el kell távolodni az eldobható divattól, ami szerintem hihetetlenül pozitív eredmény lenne az ipar számára” – folytatja Bergkamp.

Valószínűleg a greenwashing is kulcsfontosságú pont lesz. Ezzel kapcsolatban az Egyesült Királyságban már látszik a fény az alagút végén: a tavaly közzétett Green Claims Code révén elejét veszik a termékek környezeti hatásaival kapcsolatos hamis vagy félrevezető marketingnek. Nagy lépés lenne továbbá, ha az EU konkrét címkézési iránymutatásokat vezetne be azokra a márkákra vonatkozóan, amelyek egy termék környezetbarát tulajdonságairól kívánnak nyilatkozni. „Itt az átláthatóságról van szó” – teszi hozzá Pascale Moreau, az Ohana Public Affairs alapítója.

A világjárvány rávilágított arra is, hogy jobban meg kell védeni a ruhaipari munkások jogait, akik elvesztették állásukat, vagy drámai mértékű bércsökkentéssel szembesültek a több milliárd dollár összegű lemondott megrendelések miatt. A tavaly októberben Kaliforniában elfogadott ruhaipari dolgozók védelméről szóló törvény – amely garantálja a ruhamunkások órabér minimumát, és a gyártókat, valamint a márkákat egyaránt felelősségre vonja a az illegális fizetési gyakorlatokért – precedenst teremtett a márkák nagyobb elszámoltathatósága kapcsán az ellátási láncon belül, és remélhetőleg az EU-ban javasolt erre vonatkozó jogszabály is ezt fogja eredményezni. „A nagy kérdés az: mennyire lesz szigorú a törvény?” – teszi fel a kérdést Elizabeth Cline, a Remake érdekvédelmi csoport policy igazgatója. „Ez magában foglalja a márkák felelősségét is? Valóban vannak olyan ösztönző erők a vállalatok számára, amelyek révén nemcsak az emberi jogokról számolnak majd be, hanem megváltoztatják az üzleti magatartásukat az emberi jogok támogatása érdekében?”

Természetesen még a jogszabály elfogadása után is elengedhetetlen annak biztosítása, hogy azokat ténylegesen végrehajtsák. „A jogszabály, amiről beszélünk, nagyon izgalmas, de csak a kezdet” – jegyzi meg Cline. „Ezeknek a törvényeknek az elfogadása csupán fél siker.”

Míg jelenleg a hangsúly nagyrészt az ipar szigorúbb szabályozásán van, a pénzügyi ösztönzők – például a környezetbarátabb szálakat használó márkák számára (amire a Textile Exchange is figyelmeztet) – szintén nagyon lényegesek lesznek. „A jogalkotás hihetetlenül fontos, de természeténél fogva jutalmazónak és büntetőnek is kell lennie. Az ösztönző erőknek és a szabályozásnak kéz a kézben kell működniük a változás tényleges elindítása érdekében” – teszi hozzá Bergkamp.

Nem kétséges, hogy 2022 kulcsfontosságú év lesz a divatiparral kapcsolatos új törvények szempontjából. Ayesha Barenblat, a Remake alapítója és vezérigazgatója elmondta: „A Covid-19 és a klímaválság valóban fordulópontot jelentett számunkra annak felismerésében, hogy a divat túlfogyasztási és az emberi jogi problémákat nem lehet önkéntes erőfeszítésekkel kezelni. „A szükséges változtatások nagy része az intelligens jogszabályokon fog múlni.”

Kíváncsian várjuk az idei év pozitív változásait, valamint az EU-s és a magyarországi gyakorlatok reformálását. Természetesen azokról is beszámolunk majd.

Forrás: vogue.co.uk, kiemelt kép: Stella McCartney x Greenpeace