https://ethicalfashioninitiative.org/Írta/ fordította: Filip Laura
Vivienne Westwood a divat világának egyik legmeghatározóbb alakja volt, különösen a fenntarthatóság terén. A nevét viselő luxusmárka ma is az általa lefektetett értékeket követi, és elkötelezetten képviseli a társadalmi és környezeti felelősségvállalást. Ebben a cikkben azt mutatjuk be, hogyan járult hozzá Westwood a fenntartható divat elterjedésébe és milyen ügyek mellett állt ki szenvedélyesen.
A punk mozgalomból kinőtt márka már a kezdetektől fogva a társadalmi kérdések és a kortárs problémák reflektorfénybe állítását tekintette küldetésének. Vivienne Westwood a divatiparban is a lázadás szellemiségét képviselte – de mindig a változás és a fejlődés érdekében. Kiállt a klímavédelem mellett, és nyíltan bírálta a modern kapitalizmus által okozott társadalmi egyenlőtlenségeket.
Aktivizmusa rendkívül sokrétű volt. A Greenpeace nagyköveteként 2013-ban megtervezte a „Save the Arctic” („Mentsük meg az Északi-Sarkot!”) kampány hivatalos logóját, majd 2015-ben globális mozgalmat indított az északi-sarki ipari halászat, valamint a kőolaj- és földgázkitermelés ellen. Emellett az Amnesty International emberi jogi szervezet munkáját is támogatta, és számos jótékonysági eseményen vett részt, hogy felhívja a figyelmet a társadalmi igazságtalanságokra.
Vivienne Westwood 2012-ben, a londoni Paralimpián indította el saját mozgalmát, a Climate Revolutiont (Klímaforradalom), hogy egyértelmű üzenetet küldjön a világnak: változásra van szükség. Küldetését egy erőteljes kijelentéssel foglalta össze:
„Szeretném, ha segítenétek megmenteni a világot – egyedül nem tudom megtenni.”
Ezzel az embereket is cselekvésre ösztönözte egy fenntarthatóbb jövő érdekében. Mozgalmának keretében egy aktivista kiáltványt is megfogalmazott, amelyben arra buzdította az embereket, hogy vállaljanak felelősséget a bolygó jövőjéért. A Climate Revolution tevékenységeiről és elért eredményeiről ezen a weboldalon található további információ: climaterevolution.co.uk.
Az egyik legkiemelkedőbb kampánya a 2011-ben indult kenyai kezdeményezés volt, amelyet az EFI-vel (Etikus Divat Kezdeményezés) közösen valósított meg. Ez a projekt az ENSZ 17 fenntartható fejlődési célja közül több kritériumnak is megfelelt, mivel a kelet-afrikai közösségeket támogatva teremtett munkalehetőségeket és segítette őket gazdasági függetlenségük elérésében.
Westwood és csapata nem segélyekkel kívánt támogatást nyújtani, hanem oktatással és munkahelyteremtéssel segítették a helyieket, hogy saját kezükbe vehessék sorsukat. Az így biztosított stabil alapjövedelem révén a munkások elkerülhették a természeti erőforrások kizsákmányolását, miközben a kézműves technikák továbbörökítésével fenntartható gazdasági modellt hoztak létre.
A projekt különleges értékét az is növelte, hogy kézzel készített termékek születtek, amelyek a helyi kultúra esszenciáját hordozták magukban. A kollekció vizuális anyagát Juergen Teller fotográfus örökítette meg. A kampány első eredményei a Vivienne Westwood 2012-es őszi-téli kollekciójában mutatkoztak meg, és a partnerség évekig tartott. A márka azóta is elkötelezett a helyi kézművesek támogatása mellett, és Indiában és Afrikában továbbra is együttműködik iparosokkal és kis közösségekkel.
Az átláthatóság érdekében az EFI weboldalán konkrét számbeli adatokat is közöltek a kampány eredményeiről, ami szerint:
- 57%-a munkásoknak iskolai költségeket finanszírozott bevételeikből.
- 91%-uk félretette bevételét és 33%-uk oktatásba, egészségügybe, lakhatásba vagy kisvállalkozás elindításába fektetett be.
- Az adott Vivienne Westwood kollekció megrendelés által a munkások bevétele 200%-kal növekedett.
Az SDG fenntartható fejlődési célok közül számos megvalósult a kampány során, például a szegénység és éhezés eltörlése, egészségügyi jólét, minőségi taníttatás, megfelelő munka és gazdasági fejlődés. A Vivienne Westwood honlapján részletesen is olvashatóak konkrét fenntarthatósági lépéseik: hulladékgazdálkodással, ellátásilánc-menedzsmentjükkel, szén-dioxid kibocsátással, anyaghasználattal vagy a fenntartható csomagolással kapcsolatos elhatározásaik.
A Vivienne Westwood márka azért emelkedik ki nem csak a luxusmárkák közül, de a divatiparból is, mivel átláthatóan és koncentráltan tesz fenntartható módon tényleges lépéseket és ezt dokumentálja, kommunikálja adatokban és vizuálisan is. A fenntarthatóság a márka alappillére.
Források:
https://www.theguardian.com/fashion/2022/dec/30/vivienne-westwood-an-appreciation
https://www.viviennewestwood.com/
https://ethicalfashioninitiative.org/
Képek forrása: Unsplash
English
Vivienne Westwood, a defining figure in sustainable fashion
Written/translated by Filip Laura
Vivienne Westwood was one of the most influential figures in the world of fashion, especially when it came to sustainability. The luxury brand that bears her name still lives by the values she set and is committed to social and environmental responsibility. In this article, we explore how Westwood contributed to the spread of sustainable fashion and the causes she passionately championed.
The brand, which grew out of the punk movement, has seen its mission from the very beginning to shine a spotlight on social issues and contemporary problems. Vivienne Westwood also represented the spirit of rebellion in the fashion industry – but always in the name of change and progress. She stood up for climate protection and openly criticized the social inequalities caused by modern capitalism.
Her activism was extremely diverse. As an ambassador for Greenpeace, she designed the official logo for the “Save the Arctic” campaign in 2013, and in 2015 she launched a global movement against industrial fishing and oil and gas extraction in the Arctic. She also supported the work of the human rights organization Amnesty International and participated in numerous charity events to draw attention to social injustices.
Vivienne Westwood launched her own movement, Climate Revolution, at the 2012 London Paralympics to send a clear message to the world that change is needed. She summed up her mission with a powerful statement:
“I want you to help save the world – I can’t do it alone.”
In doing so, she inspired people to take action for a more sustainable future. Her movement also included an activist manifesto urging people to take responsibility for the future of the planet. For more information on Climate Revolution’s work and achievements, visit climaterevolution.co.uk.
One of its most notable campaigns was the Kenyan initiative launched in 2011, which it implemented in partnership with EFI (Ethical Fashion Initiative). This project met several of the UN’s 17 Sustainable Development Goals by supporting communities in East Africa, creating jobs and helping them achieve economic independence.
Westwood and her team did not intend to provide aid through aid, but rather through education and job creation, helping local people take control of their own destiny. The stable basic income provided workers with the opportunity to avoid the exploitation of natural resources, while creating a sustainable economic model by passing on artisanal techniques.
The special value of the project was also enhanced by the fact that handmade products were created that carried the essence of local culture. The visual material for the collection was captured by photographer Juergen Teller. The campaign’s first results were seen in Vivienne Westwood’s Fall/Winter 2012 collection, and the partnership lasted for years. The brand has since become committed to supporting local artisans and continues to work with artisans and small communities in India and Africa.
In the interest of transparency, EFI’s website also provides specific figures on the campaign’s results, stating:
57% of workers used their earnings to fund school fees.
91% of them saved their earnings and 33% invested in education, healthcare, housing or starting a small business.
The workers’ income increased by 200% by ordering a particular Vivienne Westwood collection.
Many of the SDG sustainable development goals were achieved during the campaign, such as eradicating poverty and hunger, ensuring good health, quality education, decent work and economic development. Vivienne Westwood’s website also provides detailed information on their specific sustainability steps: their decisions regarding waste management, supply chain management, carbon emissions, material use, and sustainable packaging.
The Vivienne Westwood brand stands out not only among luxury brands, but also in the fashion industry, because it takes concrete steps in a sustainable way in a transparent and focused manner, and documents and communicates this in data and visually. Sustainability is the cornerstone of the brand.
Sources:
https://www.theguardian.com/fashion/2022/dec/30/vivienne-westwood-an-appreciation
https://www.viviennewestwood.com/
A ruhák javítása által spórolhatunk, miközben kreatív tevékenységet folytatunk, sőt, radikális lépést teszünk a tömeggyártás és a nem minőségi ruhakereskedelem korszakában a valóban fenntartható divat felé. Az alábbiakban a Nylon cikke nyomán hívjuk fel a figyelmet a ruhajavítás fontosságára, egyúttal felszólítjuk a fast fashion vállalatokat, hogy tegyenek ők is lépéseket ezzel kapcsolatban!
Lindsay Rose Medoff, a Suay Sew Shop ügyvezető igazgatója, ruhafelújító, a Los Angeles folyó egyik kanyarulatának mentén telepedett le. Elnézést kér, ha egy vérző szívű aktivistának tűnik; ez csak azért van, mert lelkesen elkötelezett aziránt, amit csinál. A Suay, mondja, több, mint egy címke vagy egy stílusos divatház. Ez nemcsak „egy közösségi újrafelhasználási kultúrát teremt”, hanem igyekszik szabványossá tenni a ruhák javítását. Miközben a fenntarthatóság a „tudatos fogyasztás” szlogent hangoztatva adja el termékeit, „számos módon elitista” eszközökkel, a ruhajavítás ősrégi művészete nem követel többet, mint a tű, cérna és akarat, véli Medoff. Amit ők csinálnak, az a ruhák élettartamának meghosszabbítására és a felesleges textilek hulladéklerakókon kívül tartására alkalmas módszer, egyúttal pedig a fenntarthatság elérhetővé tétele.
Az olyan eljárások, mint a stoppolás és a foltozás, valaha a háztartásbeliek vérében volt, mára azonban az eldobható divat áldozatává vált, hiszen olcsóbb cserélni, mint megjavítani. A vásárlók 60%-kal több ruhát vásárolnak és fele annyi ideig használják a megvett divatcikkeket, mint 15 évvel ezelőtt. Ennek eredményeképpen a textilhulladék problémája elburjánzott: csak 2018-ban az USA-ban mintegy 17 millió tonna ruhát, cipőt és háztartási textilhulladékot dobtak ki az amerikai Környezetvédelmi Hivatal szerint. Ez a mennyiségű hulladék több, mint 775 000 db Szabadság-szobrot tenne ki.
Medoff és csapata hetente több ezer font súlyú kiselejtezett textilt gyűjt össze újrafelhasználásra vagy újrahasznosításra. A ruhajavítás iránt jelentősen megnőtt az érdeklődés Amerikában, kiváltképpen pandémia alatt. Múlt év vége felé Medoff elhatározta, hogy a szombatok a Suaynál „Mentsd meg szombat”-ok lesznek. 10:30 és 15:30 között maszkos vásárlók formálnak sort törődést igénylő ruháikkal: lyukas pulóver, ruha elromlott cipzárral, farmernadrág szellősre kopott ágyékkal…
A Suay árai 10 és 40 dollár között vannak, a javításhoz szükséges idő szerint beárazva, illetve belefoglalva azt a pénzügyi alapot, mely támogatja a Los Angeles-i ruhaipari munkásokat, akik gyakran vannak túlterhelve és alulfizetve. Medoff 8 fős csapata többszáz ruhajavítást végez el minden héten és ez olykor megkétszereződik.
„Azt gondolom, hogy előbb-utóbb az emberek rájönnek majd, hogy nincs szükségük egy nagyvállalatra, aki a hősük lehet a fentarthatóságban; nem szükséges vásárolniuk egy újrahasznosított műanyagpalackokból készült dzsekit, hogy részt vehessenek a fenntarthatóság előre mozdításában. Saját maguk hősei lehetnek azzal, hogy megjavítják a saját cuccaikat.” – nyilatkozta.
A ruhajavtás/foltozás olyan régi, mint a ruha maga, mondja Kate Sekules divattörténész, ruhajavítást oktató tanár és a Mend! A Refashioning Manual and Manifesto könyv szerzője (nem került kiadásra magyar nyelven – a szerk). A legelső emberek állati bőrökből készült ruházatot viseltek; az ókori Egyiptomban 3-4-szer javították meg a textileket, mielőtt azt valaki sírjába tették balzsamozó rongyként; a EDO korszakban a japánok használták a „little stabs” hímzést, hogy megerősítsék a házilag szőtt textíliákat. (Sashiko a hímzés neve, nagyon látványos, viszonylag gyorsan, kevés varrástudással is elkészíthető, lsd. „little stabs” – a szerk.) A dolgozó emberek évszázadokon át rengeteg mindent kitaláltak, ami meghosszabbította a ruháik életét, hiszen a textilek „rendkívül értékesek voltak és érdemes volt azokat megőrizni” – egészíti ki Sekules.
Sekules szerint a fast fashion termékeket is megéri megjavítani, ha szükséges! „Még ha az a darab a fast fashion vagy big fashion rendszerekben készült, emberek gyártották és erre emlékeznünk kell!” – figyelmeztet Sekules. „Nem tiszteljük azokat az embereket, akiket a fast fashion rabszolgává tett – ‘rabszolgává tenni’ egy erős, de nem mindig pontatlan kifejezés.”
Sekules egyben a „látható javítás”-nak ismert technika indítványozója. Ahelyett, hogy a javításokat elfednénk, amennyire csak lehetséges, a látható javítás a rehabilitáció helyére irányítja a figyelmet – afféle fashion statementként vagy politikai akcióként. „Ez egy seb és jelvény egyszerre; megmutatod a világnak azon szándékod, hogy megőrizd, fejleszd és egyedivé tedd a dolgaidat, egyszerre.” – magyarázza. A #MendMarch hashteget találta ki az Instagramon e célból, amivel egyre növekvő közösséget formált. Az emberek valóban mögötte állnak a kezdeményezésnek, hiszen nemcsak praktikus, de végtelenül kreatív és bárki tudja művelni a saját, egyedi módján. „Nincsenek szabályok. Nincsen jó módszer. És nincsen rossz módszer sem.” – állítja Sekules. (@invisblemend az Instagramon – ha követni szeretnéd a mozgalmat.)
Történelmi tények bizonyítják, hogy a javítás a szűkösség és a hiány idején általában lendületet kap. A ruhák javítása egy meditatív élmény lehet, ami „elzárja az elmét” a stressztől, az idegeskedéstől és az unalomtól. És amikor benne vagyunk a ruhajavításban, észrevesszük, hogy „ma ruházkodásunkkal való kapcsolatunkra is ráfér a javítás.”
Orsola de Castro szerint, aki a Fashion Revolution globális kreatív igazgatója és a Loved Clothes Last: How the Joy of Rewearing and Repairing Your Clothes Can be a Radical Act könyv szerzője, az egymással való kapcsolatunknak is szüksége van foltozásra. „Nem bánunk egymással egyenlően,” mondja.
„Ha meg kellene győznünk a Z generációt a javítás hozzáadott értékéről, természetesen le kell lassítanunk a rendszert; azt kell mondanunk, hogy jobbat akarunk, nem többet,” vallja.
De Castro úgy hiszi, hogy a H&M-nek és Zarának is nagyobb felelőséget kellene vállalnia ruháik élettartamáért, a boltokban megfizethető áron elérhető javítás lehetőségét felkínálva. „Ez kellene legyen a modern visszavételi rendszer,” mondja. Már nem lenne szabad azt hangoztatni, hogy ’hozz be egy régi valamit és mi újra fogjuk hasznosítani akárhogyan, akármikor, de sose tudod meg, hogyan.’ Inkább így kellene a felhívásnak hangzania: ’hozz nekem valami szakadt, hibás holmit, és én meg fogom javítani.’”
Míg a körforgásos divat, amelynek nagy része a fiber-to-fiber újrahasznosítás innovációira összpontosít, nehezen értelmezhető az egyén számára, de Castro szerint a ruhák hosszabb forgalomban maradásának elősegítésért „mindannyian tehetünk”. A Waste & Resources Action Program szerint, ha csak három hónappal meghosszabbíthatjuk a ruhák élettartamát, az már 5–10%-os csökkenést eredményezhet a szén-, hulladék- és vízlábnyomokban.
„Vissza kell állítanunk a javítást kultúránk részévé” – zárja a gondolatmenetet Orsola De Castro.
Fordította: Sütő Annamária, forrás: Nylon.com, képek forrása: Nylon.com, Unsplash, Seamwork.com
This website was created and maintained with the financial support of the European Union. Its contents are the sole responsibility of Fashion Revolution and do not necessarily reflect the views of the European Union.
