Mit tettünk 2023-ban a ruhaipar megtisztításáért?
This post is a translation of a recent Guardian article exploring textile waste, written by journalist Tamsin Blanchard.
A tavalyi évben hatalmas mértékben növekedett a hipergyors divat, amely jelentős szénlábnyommal és hulladéktermeléssel jár. Mérgező mennyiségű poliészter ruha került legyártásra, illetve a szemétbe és ne feledjük, hogy mennyire szoros kapcsolat van a fosszilis tüzelőanyagok és a ruháinkban lévő szintetikus anyagok között.
“A fosszilis divat a fast fashion számos súlyos problémájának a középpontjában áll: olcsó anyagok, túlzott függőség a szintetikus anyagoktól, hulladékválság és az egyre növekvő kibocsátás” – állította a Fossil Fuel Fashion, egy új szervezet, amely a New York-i Klímahéten indult szeptemberben, és olyan szervezetek koalícióját tömöríti, amelyeknek célja a fosszilis tüzelőanyagok fokozatos kivonása az iparágból. A fosszilis tüzelőanyag-alapú poliészter olcsó, és a hipergyors divat kedvelt anyaga, amely továbbra is leuralja a piacot, annak ellenére, hogy júniusban számos kritika érte. A Shein hat divatipari influencert fizetett, hogy látogassanak el kínai gyáraikba és az influencerek ezután elragadó véleményeket osztottak meg a kulisszák mögül. A 66 milliárd dolláros divatmárka továbbra is arra ösztönöz minket, hogy olyan ruhákat vásároljunk, amelyekről nem is tudtuk, hogy szükségünk van rájuk, és amikre valójában biztosan nincs is szükségünk. A versenyfutás azonban csak most kezdődött meg. A kínai Temu nevű vásárlási alkalmazást, -amely a Sheint is megszorongatja a 99%-os kedvezményes ajánlataival-, már több mint 7 milliószor töltötték le, mióta áprilisban elindult az Egyesült Királyságban.
Nem csak rossz hírrel tudok szolgálni. A mezőgazdaság és a divat közötti kapcsolatról még soha nem esett ennyiszer szó; a “regeneratív” a tavalyi év egyik legelterjedtebb divatszava volt. Ahogy Safia Minney, a Fashion Declares alapítója elmagyarázza, a divat nem csak arról szól, hogy a gazdáknak biztosítaniuk kell a szén-dioxidot a talajban, hanem az egész folyamatról – a pamut, a kender, a len, a gyapjú és a bőr termesztésétől kezdve egészen a ruhadarabok életciklusának végéig. A regeneratív divat egyik győzelmére októberben került sor, amikor Justine Aldersey-Williams bemutatta az Egyesült Királyság első saját termesztésű, házi fonású farmerját, amely a lancashire-i Blackburnben termesztett lenből és gyapjúból készült.
2023 volt az az év is, amikor a hulladékkolonializmus szörnyű környezetszennyezése újra a figyelem középpontjába került. Februárban a ghánai Accra Kantamanto piacán működő The Or Foundation, amely a divat szemétproblémájának igazságtalanságával foglalkozik, közzétette a Stop Waste Colonialism (Állítsuk meg a hulladékgyarmatosítást) című jelentését. Ebben kifejtette, hogy “a divatipar a globális használtruha-kereskedelmet de facto hulladékkezelési stratégiaként használja“. Májusban ruházati kereskedők egy csoportja Brüsszelbe utazott, hogy megvitassák a döntéshozókkal a kiterjesztett gyártói felelősségről (EPR) szóló európai jogszabályokat. Fontos, hogy a kantamantói piacot védő szervezeti tag is részt vett ebben a beszélgetésben, mivel a világ textilhulladéka az ő küszöbükön végzi.
Jeremy Hutchison művész egy lépéssel tovább vitte a küszöbön lévő szemét gondolatát, amikor a “fogyasztás utáni imperializmus szörnyetegévé” vált, egy fulladozó, 2,5 méter magas textilzombi, a Dead White Man formájában. Az alkotás a The Or Foundationnel való együttműködésben készült, és a ghánai obroni wawu kifejezésre utalt, ami annyit tesz: halott fehér ember ruhája. A kantamantói piac kereskedői, így emlegetik a globális északról származó selejtes árukészletet. A Dead White Man októberben fellépett a brit textilbiennálén Blackburnben, majd rögtönzött látogatásokat tett pár ruházati beszállítónál, köztük a Marks & Spencernél. Az M&S egyike azoknak a márkáknak, amelyek címkéi gyakran megjelennek Accra strandjain.
Szeptemberben Clare Press, a Wardrobe Crisis podcast alapítója – amely a fenntartható divat iránt érdeklődők számára elengedhetetlen műsora – kiadta legújabb könyvét, a Wear Next-et: Fashioning the Future (A jövő divatja) című könyvét, amelyben számos ilyen problémára kínál megoldásokat. “A túltermelés és a hipersebesség a divatipar két legnagyobb problémája” – mondja. A Fashion Revolution éves Fashion Transparency Indexében arról számolt be, hogy a nagy divatmárkák 88%-a még mindig nem hozza nyilvánosságra éves termelési volumenét. Az Index szerint globálisan annyi ruha van a rendszerben, hogy a következő hat emberöltőnyi generációt fel tudnánk öltöztetni (ha a bolygó nem megy tönkre előtte).
Továbbá, tavaly kezdte el az európai jogalkotás beleásni magát a fast fashion szabályozásába. Decemberben az Európai Parlament az új “ökodizájn” keretrendszer részeként elfogadta az eladatlan ruhák, kiegészítők és lábbelik megsemmisítésének tilalmát, a ruházati cikkek pedig digitális termékútlevelet kapnak. A várhatóan 2026-ban hatályba lépő QR-kód nagyobb átláthatóságot biztosít majd a vásárlók számára az anyagokról, a gyártásról, sőt, még akár javítási tippeket is adhat. Szabályozás nélkül a márkák még mindig nem vállalnak felelősséget termékeikért, az általuk felhasznált anyagokért és ellátási láncukért. A jogalkotás végre elkezdi őket arra késztetni, hogy kollektív lépéseket tegyenek.
Azonban a ruhaipari munkások folyamatos kizsákmányolása sajnos világszerte folytatódott. 2023-ban volt 10 éve, hogy a bangladesi Dhakában található Rana Plaza gyár katasztrófája során 1134 ember vesztette életét, és legalább 2000-en megsérültek, amikor a gyár összeomlott. Most decemberben pedig több mint 50 márka csatlakozott az újonnan kiterjesztett nemzetközi megállapodáshoz, amely hozzájárult a biztonságosabb munkakörülményekhez több mint 2 millió bangladesi ruhagyári munkás számára, 48 aláírta a bangladesi biztonsági megállapodást és 88 a legutóbbi pakisztáni megállapodást.
Az átláthatóság azonban továbbra is hiányzik. Novemberben egy derbyshire-i nő egy kínai rab személyi igazolványát találta meg a Regatta kabátja ujjbélésében. Az ellátási láncokban rejtőző modern rabszolgaság még mindig jelen van a divatiparban, a szegénységi bérezés pedig még mindig az iparági normák közé tartozik. Amint arról a Clean Clothes Campaign beszámolt, idén június 25-én a bangladesi Tongiban halálra verték Shahidul Islam szakszervezeti vezetőt, aki a munkajogok védelmében tevékenykedett. Az új bangladesi minimálbér elleni folyamatos tiltakozások következtében novemberben négy munkás meghalt, és legalább 115 munkás és szakszervezeti tag került börtönbe. Maeve Galvin, a Fashion Revolution globális politikai és kampányigazgatója szerint “olyan messze vagyunk attól, hogy a munkavállalók elérjék a társadalmi igazságosságot, hogy az szégyenletes“.
Ami viszont reménykeltőbb, hogy a fiatalok előszeretettel vásárolnak használtan, másodkézből online vagy vintage üzletekben. A fast fashion divatmárkák látják, hogy a Depop, a Vinted és az eBay a legnagyobb versenytársaik, és elkezdték értékes kiskereskedelmi területüket a használt ruháknak átadni. A Wear Next című tanulmány szerint, miközben a divatfogyasztás felgyorsul, ezzel párhuzamosan a lassú divat mozgalmának felemelkedését láthatjuk, a javítási forradalom (beleértve a javítási és átalakítási alkalmazásokat, mint például a Sojo és a The Seam) és a DIY divat további virágzását. Reméljük ezen az úton fogunk továbbhaladni!
Forrás: theguardian.com
Fordította: Pölz Klaudia
