Kevesebbel élni: mit akarunk a divattól, ha már elül a vihar?

Kevesebbel élni: mit akarunk a divattól, ha már elül a vihar?

Sarah Tulej
Óriási felbolydulást élt meg a divatipar az utóbbi hónapokban. A The Seam online piactér reflektált arra hogyan változott az emberek személyes kapcsolata a ruhatárukkal a vírusfertőzések ideje alatt. A felmérés felfedte, hogy az emberek mind a ruháik, mind a közösségek tekintetében a jobban odafigyelő
kapcsolatok irányába tartanak.

Többségben vannak azok, akik aktívan próbálnak jobbítani azon, ahogy ruháikkal bánnak és inkább
megjavítják, semmint hogy kidobják őket. A fenntartható életmódra és kevesebb tárgyra való igény is
megnőtt.
Bár az emberek szeretnének helyi márkáktól vásárolni, nem igen ismerik ezeket, tehát nagy szükség lenne
a kis üzletek népszerűsítésére. A társadalmi kötődések bizonyítottan megerősödtek a karantén előtti
időszakhoz képest.
Jó kezdeményezés nálunk: a #vegyélhazait FB csoport, ahol hazai termelők/gyártók/tervezők mutatják be
vállalkozásukat, termékeiket. (a szerk. megjegyzése)
A lokális befektetésekre való vágy másik oka lehet az is, ahogy ez a pandémia leleplezte a globális
divatipar brutális logikáját. Már tudjuk, ha olcsó ruhát vásárolunk, több szempontból is
lelkiismeretfurdalást érezhetünk: mivel nehezen rejti már el a divatipar a környezeti túlkapásait, és mert
nagy valószínűséggel valamelyik fejlődő országban élő ruhaipari munkás húzza a rövidebbet.
A kérdés, hogy visszatérünk e a régi szokásainkhoz. A britek sokkal nagyobb százaléka szeretné, ha az
elkezdődött személyes és társadalmi változások, amiket megtapasztaltak, tovább folytatódnának.
Egy sokkal inkább érzelmeken alapuló kapcsolat a ruháinkkal arra ösztönöz, hogy jobban gondjukat
viseljük és tovább megtartsuk őket.

Fordította: Réka Gyurkovics

Szerkesztette: Mányiné dr.Walek Gabriella, Pék Pál