A klímáról a divat szemszögéből

Hogyan tud a divatipar tenni azért, hogy lecsökentse az üvegházhatású gázok kibocsátását?

Ahogy egyre sürgősebbé válik a klímaváltozással való foglalkozás, az iparágak dolgoznak azon, hogy lecsökkentsék szénkibocsátásukat. A McKinsey-kutatás szerint a divatszektor 2018-ban 2.1 milliárd tonna üvegházhatású gáz kibocsátásáért volt felelős, ami a globálisnak körülbelül a 4 százaléka. Ez nagyjából annyi, mintha Franciaország, Németország és az Egyesült Királyság teljes gazdaságának a kibocsátását összeadnánk. A csökkentésre tett törekvései ellenére a szektor, úgy néz ki, meg fogja haladni azt a 1.5 fokot, amit a klímaváltozásról döntő kormányok közti bizottság állapított meg és foglalt bele a 2015-ös párizsi egyezménybe. Ahhoz, hogy ez megvalósuljon, a divatnak 1.1 milliárd tonnára kellene csökkentenie a szén-dioxid-kibocsátását 2030-ig. A kalkulációk szerint, a COVID-19 hatásait is beleértve, az iparág szinte duplájával fogja túlszárnyalni a célját, hacsak nem vezet be további csökkentéseket. A McKinsey tanulmány a teljes láncolat mélyére ásott, hogy megértse a divatipar szénkibocsátását és megállapíthassa, hol tudna további csökkentéseket eszközölni. Azt találta, hogy minden egyes résztvevő, az értéklánc minden szintjén hatással tud lenni a dekarbonizációra, és valós és maradandó javulásokat tud hozni a divatiparban. Gyorsított csökkenés Félő, hogy még egy változó populáció és fogyasztói mintázatok mellett is tovább növekszik az ipar. 2030-ig 2.7 milliárd tonnára is növekedhet a szénkibocsátás mértéke, ha nem eszközölünk gyorsított csökkentést. A járulékos kibocsátás csökkentésének kb. 60 százaléka elérhető lenne olyan kezdeményezések által, mint az energiahatékonyság fejlesztése és az átállás megújuló energiaforrásokra, a divatmárkák és a viszonteladók támogatásával. 18 százalék kibocsátást lehetne megspórolni a divatmárkák működési fejlesztése által, és további 21 százalékot a vásárlói szokások megváltoztatásán keresztül. És ami a jó hír, hogy sok változtatást szerény összegből meg lehetne valósítani. A megállapított intézkedéseknek majdnem 90 százaléka esetében kevesebb, mint 50 dollárt kellene költeni 1 tonna üvegházhatású gáz csökkentésére. Sőt, az intézkedések körülbelül 55 százaléka még nettó költségeken való spórolást is jelentene az iparág számára. Mivel potenciálisan ők a legfőbb hajtóerő a gyorsított csökkenésben, a divatmárkák és a viszonteladók felhívásban részesülnek, hogy együttműködjenek az értéklánc más résztvevőivel hosszútávú társadalmi és környezeti előnyökbe való beruházáshoz. Ők segíthetnek a fogyasztóknak is fenntarthatóbb vásárlási döntéseket hozni.

Fellépés

A gyorsított kibocsátás-csökkentés kutatásban vázolt tevékenységei bátor elköteleződésekre szólítják fel a részvényeseket az értéklánc minden részén. Az elköteleződéseket pedig hasonlóan bátor tevékenységek, nagyobb átláthatóság, fokozott együttműködés és egyesített beruházás kell, hogy alátámasszák. 2030 után pedig még nagyobb lesz a kihívás. Az 1.5 fokos úton maradáshoz a divatszektornak a vizsgálatban előirányzott gyorsított csökkentésnél is tovább kell mennie és bevetnie minden leleményességét és kreativitását, hogy szétválassza az értékteremtést a mennyiségi növekedéstől.

Forrás: How the fashion industry can urgently act to reduce its greenhause gas-emissions – Achim Berg, Anna Granskog, Libbi Lee és Karl-Hendrik Magnus

Fordította: Gyurkovics Réka

Szerkesztette: Pék Pál