The Philippines’ longest-running vegan festival, Vegfest Pilipinas, recently celebrated its eighth year with a special event: the ReWork Runway. This eco-vegan fashion show showcased five collections of sustainable and ethical fashion, demonstrating the creativity and innovation that can be found in the world of plant-based clothing.

Why Vegan Fashion?

The fashion industry is a major contributor to environmental pollution, using vast amounts of water and chemicals to produce fabrics and dyes. It is responsible for the exploitation of animals, with leather and other animal by-products being used in clothing. Vegan fashion offers a more sustainable and ethical alternative, using plant-based materials and avoiding the use of animal products. It is a growing trend, with more and more people becoming aware of the environmental and ethical impact of their clothing choices.

The ReWork Runway

The ReWork Runway featured five collections from a variety of designers and brands:

● Irene Grace Subang: A fashion designer and teacher who advocates upcycling. Subang’s collection showed how old denim and textile scraps can be combined to create new and exciting pieces. One of her eye-catching piece has a book leaf design on the right shoulder matched with the pinwheels patterns.

● Re.Clothing: A brand that embroiders and redesigns unwanted clothes to give them new life. The embroidery makes the clothes more personal for the wearer.

● TelaStory Collective: A brand that manufactures and sells garments that set a good living wage of their female artisans. Their clothing collection shows simplicity inspired from a checker design.

● ProjectPH: A brand that uses repurposed white flour sacks to create modern and stylish clothing. This practice dates back in late 1800s but trend went further in the 1929 Great Depression when women repurposed these while flour sacks into clothing.

● Euphoria: Ella Alacron‘s collection, a designer whose collection showcased the versatility of denim. Alacron reveals her better woman in redesigning used denim to show more skin.

A special participation from Leby Le Moria. Her handwoven modular piece from off-cut fabric presented from the start of the runway.

A Celebration of Creativity and Sustainability The ReWork Runway was a resounding success, demonstrating the potential of vegan fashion to be both stylish and sustainable. The collections showcased a variety of innovative designs and techniques, proving that there is no need to sacrifice style for sustainability. The event helped to raise awareness of the importance of ethical fashion choices. By highlighting the environmental and ethical impact of the fashion industry, the ReWork Runway encouraged attendees to make more conscious choices about the clothes they wear.

The Final thought

The ReWork Runway was a powerful event that celebrated the creativity and sustainability of vegan fashion. It showed that there is a growing movement of designers and brands who are committed to creating stylish and ethical clothing. As more and more people become aware of the importance of sustainable fashion, we can expect to see even more innovative and exciting designs in the years to come.

Forrás: https://www.businessoffashion.com/opinions/sustainability/fashion-week-environmental-impact-sustainability-un/

Míg a divatbemutatók önmagukban az iparág környezeti hatásának csak egy kis töredékét teszik ki, Rachel Arthur szerint a divatbemutatók a bolygót károsító túlfogyasztást tápláló marketinggépezet középpontjában állnak.

Racher Arthur tanácsadó, író és az ENSZ Környezetvédelmi Programjának fenntartható divatért felelős vezetője és az ő cikkét adjuk közre magyar fordításban.

Az elmúlt hetekben a divatszakma visszaáramlott Párizsból, a luxusipar kétévente megrendezésre kerülő női divathét utolsó és legpompásabb állomásáról.

Vásárlók, hírességek és influencerek százai repültek oda benzinfaló repülőjáratokon, hogy egy pillanatra bepillantást nyerjenek az új kollekciókba, amelyeket gondosan megmunkáltak egy olyan elavuláshoz, amely azt jelenti, hogy mindenki hajlandó lesz újra repülőre ülni, és hat hónap múlva újra megismételni az egészet.

Az biztos, hogy az ezekkel a nagyszabású marketing pillanatokkal közvetlenül összefüggő kibocsátások és hulladékok csepp a tengerben az iparág teljes lábnyomához képest. Az évek során a márkák és a divattanácsok erőfeszítéseket tettek mindkettő csökkentésére.

A bemutatók közvetlen hatására való kizárólagos összpontosítás azonban figyelmen kívül hagyja a nagyobb képet: a divat negatív környezeti és társadalmi hatásának középpontjában a túltermelés és a túlfogyasztás áll. És mit tesznek a divathetek, ha nem mindkettőt táplálják? Vegyük csak a közelmúltbeli New York-i, londoni, milánói és párizsi rendezvények sorát, nem is beszélve a gyakran túlzó módon megrendezett és elő-őszi kollekciókról – minden egyes bemutató beindít egy marketinggépezetet, amelynek célja az új termékek vásárlásának ösztönzése. Az események által inspirált trendek, az általuk biztosított médiaérték és végső soron a vásárlás, amelyre mindezek ösztönöznek, táplálják a környezeti hatásukat.

Ez a divatbemutatók úgynevezett “agylenyomata”: a kifutón való megjelenésnek a fogyasztásra gyakorolt hatása.

“Ha a lábnyomod a működésedet írja le, akkor az agynyomod azt írja le, hogy az embereket milyen érzésekkel töltöd el. Ez az Ön kulturális lenyomata” – mondta Lucy Shea, a Futerra változási ügynökség csoport vezérigazgatója.

A divatbemutatókra költött milliók nem csak a kifutó kollekciók értékesítését mozdítják elő, hanem a szomszédos és könnyebben hozzáférhető termékek – a táskáktól az illatokig – sokkal szélesebb körű fogyasztását ösztönzik, valamint a tömegpiaci másolatok iránti keresletet is.

A reklámipar felismerte ezt a dinamikát. A Purpose Disruptors, egy korábbi reklámszakemberekből álló szervezet, amelynek célja az éghajlatváltozás katalizálása, bevezette a reklámozott kibocsátás fogalmát, amely a kampányok által generált forgalomnövekedés mérésére utal. Ez azt mutatja, hogy a reklámok 32 százalékkal növelik az Egyesült Királyságban minden egyes ember éves szén-dioxid-kibocsátását.

Talán szükségünk lenne egy ezzel egyenértékű elszámolási folyamatra a divatmarketing számára. Nevezzük el “trendkibocsátásnak” – egy olyan mód, amellyel mérhető a luxus imázsépítés által vezérelt fogyasztás hatása.

Ez azért fontos, mert a divat csak akkor fogja elérni fenntarthatósági céljait, ha csökkenti az eladott termékek mennyiségét. De a luxus agynyomása – a divatbemutatóktól kezdve a szerkesztőségi fotózásokig, reklámkampányokig és influencer posztokig, amelyeket elősegítenek – jelenleg az ellenkezőjére ösztönöz, arra buzdítva a vásárlókat, hogy vásároljanak a villámgyorsan változó trendeknek

Ezt az ENSZ Környezetvédelmi Programja és az ENSZ Éghajlatváltozással foglalkozó szervezete a Fenntartható divatkommunikációs útmutatóban (Sustainable Fashion Communication Playbook) https://www.unep.org/interactives/sustainable-fashion-communication-playbook/ állapította meg. Ez egy felhívás a túlzott fogyasztás üzeneteinek felszámolására, beleértve a hagyományos divatbemutatókat is, és ehelyett a fenntartható fogyasztás irányába kell terelni az erőfeszítéseket.

Ennek nem kell a divathetek halálát jelentenie – ahogyan a fenntartható divatágazat sem követeli meg a divat teljes megszűnését. De mindkettő radikális változást igényel.

Az olyan bemutatók, ahol milliókat költenek a gazdagság pillanatnyi és extravagáns fitogtatására (mindezt azért, hogy a kapcsolódó márka- és médiaértékből további milliókat nyerjenek vissza), nem aktuálisak egy olyan időszakban, amikor iparágként hozzájárulunk a bolygórendszerek eróziójához, amelyektől a túlélésünk függ, és eközben emberek millióit sújtjuk, főként a fejlődő országokban.

Ez áll a középpontjában annak, hogy Amy Powney, a fenntarthatóságra összpontosító Mother of Pearl luxusmárka kreatív igazgatója miért nem tart többé divatbemutatókat.

“Az éghajlati összeomlás idején ez durvának és szükségtelennek tűnt” – mondta. Ehelyett arra kellene használnunk az ilyen alkalmakat, hogy támogassuk és ünnepeljük azokat, akik megmutatják, hogy másképp is lehet.

A koppenhágai divathét az alternatív megközelítés egyik példája: A tervezőknek 2023-tól 18 konkrét fenntarthatósági követelménynek kell megfelelniük ahhoz, hogy bemutatót tarthassanak. Többek között nem szabad megsemmisíteniük a korábbi kollekciók eladatlan ruháit, a bemutatott ruhák legalább felének jobb anyagokból kell készülnie, és a márkáknak vállalniuk kell, hogy platformjaikat a vásárlók oktatására és tájékoztatására használják a fenntarthatósági gyakorlatukról. Bár van még hova fejlődni, más nagyvárosokkal összehasonlítva ez egy nagy nyilatkozat.

Most azokra van szükségünk, akik ismét nagyobb léptékben gondolkodnak arról, hogyan mutassuk be a divattal való kapcsolat új módjait. Végül is ez már nem a fokozatos változás ideje. Az átalakulást fel kell turbózni, új rendszereket és üzleti modelleket kell kifejleszteni – olyanokat, amelyek nem arra épülnek, hogy egyszerűen egyre több és több új dolgot adnak el, és nem gondolnak az emberekre, a bolygóra, sőt a profitra gyakorolt hosszú távú hatásokra. A divatbemutatók újragondolása ennek része.

A divat maga is felismerte a változás szükségességét. A világjárvány idején az iparágon belül egyre többen kérték, hogy reformálják meg a divathetek könyörtelen forgását, ami a független tervezők számára pénzügyileg bénító lehet.

Ahelyett, hogy a platformok egy elavult, elromlott rendszert táplálnának, a divatheteknek lehetőséget kellene adniuk egy új rendszer elképzelésére. A márkáknak arra kellene használniuk őket, hogy rávilágítsanak a megoldásokra, valamint hogy felemeljék és ösztönözzék a tudatos fogyasztás körüli törekvéseket. Erre már vannak példák. Az idei szezonban Párizsban Stella McCartney a kifutón tartott bemutatóját az alacsonyabb környezeti terhelésű anyaginnovációk piacával egészítette ki. New Yorkban Maria McManus tervező a bemutató végeztével a közönséggel együtt végigvezette, hogyan készültek az egyes darabok a fenntarthatóság jegyében.

Ünnepeljük azokat is, akik a körforgásos megoldásokat helyezik előtérbe; azokat, akik a hulladékot erőforrássá alakítják, és arra ösztönzik a fogyasztókat, hogy szeressenek bele az olyan fogalmakba, mint a használt és újrahasznosított divat. Egy párizsi divathét csereboltja, amelyben a szokásos első soros versenyzők is részt vennének, nem csak hatalmas nyilatkozat lenne, hanem talán az egyik legnagyszerűbb divatbemutató, amelyet a mai divatipar valaha is látott.

Itt van egy kreatív lehetőség arra, hogy az ember használja az agylenyomat erejét, és új utat kovácsoljon. Bár a kreativitást nem szabad korlátozni, azt feltétlenül át kell irányítani.

Did you miss some of the events that we got involved in this month? Not to worry, here is what we did early this October.
Fashion Revolution Philippines (FashRevPH) marked the World Circular Textile Day with a series of events. World Circular Textile Day is celebrated each year on October 8 but one day was not enough for this year 2023.

Exhibit and Bazaar at Eastwood Plaza

FashRevPH joins an exhibit and bazaar at Eastwood Plaza in Quezon City with WearForward and Restore. The event featured a well-curated selection of sustainable fashion brands, a clothing swap party with free consultation on sustainable fashion practices, and a showcase of upcycled pieces from Jan Paul Martinez, a local fashion designer. This activity ran from October 6 to October 10.

The Challenges and Opportunities in Textile Waste

Tere Arigo, FashRevPH Country Coordinator, facilitated the virtual panel discussion titled “Closing the Loop: Navigating the Challenges and Opportunities in Textile Waste.” Top industry figures from diverse backgrounds joins the panel discussion. The panel started off with FashRevPH spokesperson Prince Jimdel Ventura of WearForward followed by Noreen Baustista the co-founder of Panublix, joined with her is a fashion educator and sustainable designer Irene Subang, with a professional wardrobe stylist and author of Always Be Chic Miss KC Leyco and lastly Lester Dellosa an environment activist who is also the founder and creative director of CICCADA.

The time for discussion of environmental and economic challenges posed by textile wastes in the Philippines was not enough. It included the innovative solutions that can transform these issues into opportunities for circular fashion materials, processes, business models, products, services, and consumption were too broad to talk about in just an hour.

Capacity Building Workshop on Textile Circularity

FashRevPH collaborated with MakeSense Philippines in a Capacity Building Workshop on Textile Circularity on October 13, 2023. The workshop was held at BSA Twin Towers in Ortigas Center, Mandaluyong City.
FashRevPH participated in the workshop to talk about local textiles and sustainable fashion with Mr Ventura as part of the panel in the first part of the program. The organization guided the design of one of MakeSense’s capacity-building workshops in partnership with the United Nations Development Programme (UNDP).

FasRevPH’s Commitment to Sustainability

FashRevPH is committed to promoting sustainable fashion in the Philippines. The organization works to educate consumers about the impact of their fashion choices and to encourage them to support a more sustainable approach.

Manila, Philippines – Wine gets better with age and so does clothes where they gets fabulous with decades. That’s what vintage fashion is all about, give second chances to old clothes. The last Sunday of the May held a vintage community flea market where you can grab as many old clothes as you can.

The vintage community flea market ran a one day event on 28th of May 2023 called “Second Chances” at the Escolta street, Manila. The First United Building hosted the Second Chances event at the first floor. Appropriately, the vintage Art Deco building’s first floor housed the popular Berg’s department store before the malls where built. Now, a second chance to relive the popular department where you can wear all the old goodies that you can.

Bring back the good old times

A buffet of the rare, beautiful and luxurious old fashioned clothes from various pop-up stores to vintage vendors. Here you can find Glorious Dias and The Vintage Junkie Manila with pop-up stores Luntian Palamuti Atbp, Wear Kahel, RioTaso, Season Pass and so much more where they help the fashionistas find the those old gorgeous clothes to re-wear them. This vintage community brings back the fashion era from the 1960.

The moment you stepped in you are greeted with an atmosphere from the past. A past that screams with a visual feast of all the vintage clothes with the background music of Manila in the 1960s to 1970s. A fashionista gets drowned with so much choices from clothes to accessories. A feeling of endless creativity and that fashion could never die.

A Fashionista’s dream come true

Jodinand Villaflores Aguillon advocate of upcycled fashion and the owner of Glorious Dias have dreamt of this event for a long time and it finally happened with The Vintage Junkie Manila, Season Pass, Hub Make Lab, Pineapple Lab and The First United Building. A moment where everyone can be on a one stop shop of all vintage as a new fashion or a restyled new trend. People in this event may be unaware that they are already creating an impact. A gesture to buy these old clothes as to repurpose or upcycled already help reduce textile waste that has become one of the major impact to the environment. At the same time, the consumers learned to appreciate these clothes, the people who made them and ourselves. The Second Chances brought such awareness and impact in this small community.

Create a habit of awareness

This one day event created an echo of meaningful gesture. A gesture would hopefully allow modern consumers to understand the value of clothes and the people behind it. An aim to help create a shopper’s habit to spend less and buy smartly on their next fashion items.

Fashion Revolution Week is our annual campaign bringing together the world’s largest fashion activism movement for seven days of action. It centres around the anniversary of the Rana Plaza factory collapse, which killed around 1,138 people and injured many more on 24 April 2013. 

This year, as we marked the tenth anniversary of the Rana Plaza factory collapse, we remembered the victims, survivors and families affected by this preventable tragedy and continue to demand that no one dies for our fashion. To define the next decade of change, we translated our 10-point Manifesto into action for a safe, just and transparent global fashion industry. Our campaign platformed the work of our diverse Global Network who provided local interpretations of their chosen Manifesto point(s). We believe that while fashion has a colossal negative impact, it also has the power and the potential to be a force for change. Together, we expanded the horizons of what fashion could – and should – be.

Here, catch up on some of the week’s highlights and find out how to stay involved with our work, all year round.

Remembering Rana Plaza

Fashion Revolution Week happens every year in the week coinciding with April 24th, the anniversary of the Rana Plaza disaster. On April 24th 2013, the Rana Plaza factory building in Bangladesh collapsed in a preventable tragedy. More than 1,100 people died and another 2,500 were injured, making it the fourth largest industrial disaster in history. On April 24th, we paused all other campaigning to pay our respects to the victims, survivors and families affected by this tragedy, and came together as a global community to remember Rana Plaza.

As we reflect a decade on, we are inspired by and celebrate the progress made in the Bangladesh Ready-made Garment (RMG) sector by the Accord. The International Accord on Fire and Building Safety was the first legally-binding brand agreement on worker health and safety in the fashion industry and is the most important agreement to keep garment workers safe to date. This year, we pay tribute to the joint efforts of all Accord stakeholders who have significantly contributed to safer workplaces for over 2 million garment factory workers in Bangladesh, including the Bangladeshi trade unions representing garment workers, alongside Global Union Federations and labour rights groups. We welcome the introduction of the Pakistan Accord and would like to see the adoption and success of the International Accord replicated in all garment producing countries.

Read more here.

Manifesto for a Fashion Revolution

Our theme for Fashion Revolution Week 2023 was Manifesto for a Fashion Revolution. Back in 2018, we created a 10-point Manifesto that solidifies our vision to a global fashion industry that conserves and restores the environment and values people over growth and profit. This year we called on citizens, brands and makers alike to sign their name in support of turning these demands into a reality, boosting our signature count to 15,500 Fashion Revolutionaries and counting. We are immensely grateful to everyone who has and continues to sign; our power is in our number and each signature strengthens our collective call to revolutionise the fashion industry.

To campaign for systemic change in the fashion industry, we themed the week around complementary Manifesto points, providing ways to be curious, find out and do something daily around each of them. From supply chain transparency to living wages, textile waste to cultural appropriation, freedom of association to biodiversity, we shared global perspectives and solutions to fashion’s most pressing social and environmental problems.

Over the past ten years, the noise around sustainable fashion has only got louder. But meanwhile, real progress is too slow in the context of the climate crisis and rising social injustice. That’s why Fashion Revolution Week 2023 was an action-packed and future-focused campaign that amplified the actions and perspectives of Fashion Revolutionaries around the world.

 

View this post on Instagram

 

A post shared by Fashion Revolution (@fash_rev)

Global Conversations

To capture these global perspectives, we launched the Fashion Revolution Map on Earth Day, which coincided with the start of Fashion Revolution Week. Developed by Talk Climate Change, the Map served as a global forum to reflect on the week’s themes and events, using our Manifesto as a talking point. Fashion Revolutionaries continued the discussion offline by inviting their family, friends, colleagues and classmates to imagine what a clean, safe, fair, transparent and accountable fashion industry would look like with us. These conversations were then recorded on the Map as a source of inspiration and knowledge exchange. 

Anyone can be a Fashion Revolutionary; it starts with a simple dialogue about the changes you want to see in the fashion industry. Make your voice heard by contributing to our map today and help change the fashion industry through the power of conversation!

 

View this post on Instagram

 

A post shared by Fashion Revolution (@fash_rev)

Good Clothes, Fair Pay Highlights

Ten years on from Rana Plaza, poverty wages remain endemic to the global garment industry. Most of the people who make our clothes still earn poverty wages while fashion brands continue to turn huge profits. At Fashion Revolution, we believe there is no sustainable fashion without fair pay which is why we launched Good Clothes, Fair Pay as part of a wider coalition last July. The Good Clothes Fair Pay campaign demands living wage legislation at EU level for garment workers worldwide, building on Manifesto points 1 and 2.

During Fashion Revolution Week, our EU teams coordinated awareness events, campaigns and marches to mobilise signatures for this campaign. On April 25th, we headed to the European Parliament with Fashion Revolution Belgium to demand better legislation in the fashion industry. The day of action consisted of a panel discussion between Members of the European Parliament and impacted fashion stakeholders, and ended with a stunt outside the Parliament. Fashionably Late highlighted that the EU is running out of time to act on poverty wages in fashion. This stunt was replicated by our teams in Germany, France and the Netherlands throughout Fashion Revolution Week to demonstrate EU-wide solidarity with the people who make our clothes.

We have less than three months left to collect 1 million signatures from EU citizens to push for legislation that requires companies to conduct living wage due diligence in their supply chains, irrespective of where their clothes are made. If you are an EU citizen, sign your name here. If you’re unable to sign, please support the campaign by sharing it far and wide online.

 

View this post on Instagram

 

A post shared by Fashion Revolution Open Studio (@fashionrevolutionopenstudio)

Fashion Revolution Open Studios Highlights

Fashion Revolution Open Studios is Fashion Revolution’s showcasing and mentoring initiative since 2017. Through exhibitions, presentations, talks, and workshops with emerging designers, established trailblazers and major players, we celebrate the people, products and processes behind our clothes. 

This Fashion Revolution Week, Fashion Revolution Open Studios joined forces with Small but Perfect to spotlight the work of 28 European SMEs taking part in their circularity accelerator project. Forming part of this European events programme, Fashion Revolution Open Studios held a two-day event in partnership with The Sustainable Angle and xyz.exchange at The Lab E20. The event showcased seven innovative designers from the Small But Perfect cohort of sustainable SMEs and displayed how they are embedding circular solutions into their work, from crafting grape leather handbags to developing community approaches to making and working together. Alongside the exhibition, there were livestreamed webinars, workshops and panel discussions to explore the projects and hear about some of the the challenges facing small businesses and the industry at large in switching to circular business models.

Global Network Highlights

With 75+ teams from all around the world, Fashion Revolution Week 2023 championed the perspectives and contributions of our Global Network. Here are just a small selection of highlights from our country teams:

Fashion Revolution New Zealand unpacked each Manifesto point with industry trailblazers in an Instagram Live series.

Fashion Revolution teams in Bangladesh and Sweden co-organised a virtual panel discussion on shifting consumer behaviour.

Fashion Revolution Singapore celebrated the launch of their digital zine MANIFESTO.

Fashion Revolution teams in Iran and Germany collaborated on Women, Life, Freedom, a joint exhibition.

Fashion Revolution Nigeria shared the stories and journeys of local slow fashion brands.

Fashion Revolution Argentina invited us to join their Wikipedia edit-a-thon.

Fashion Revolution teams in Vietnam, South Africa and Scotland hosted local community clothing swaps.

Fashion Revolution India won the Elle Sustainability Award for Eco-Innovation in Fashion.

Fashion Revolution Uganda brought together the country’s top designers and brands at Kwetu Kwanza.

Fashion Revolution teams in UAE and Canada both held local design competitions for students.

Fashion Revolution Hungary championed the revival of traditional folklore practices in clothing and fashion.

Fashion Revolution USA discussed the fashion industry’s impact on people and planet in a 2-part Zoom series.

Fashion Revolution Uruguay hosted Fashion Celebrates Life, a community picnic themed around Manifesto point 10.

Fashion Revolution teams in Chile and Portugal shared their Fashion Revolution Week highlights with us on Instagram Live.

You are Fashion Revolution

We are so grateful to everyone in our community for getting involved in Fashion Revolution Week on social media and beyond. Every single voice makes a difference in our fight for a fashion industry that conserves and restores the environment and values people over growth and profit.

While Fashion Revolution Week 2023 may be over, our community, our campaigning and our movement continues, 365 days a year. Please join us in fighting for systemic change by:

Following us on social media: Stay up-to-date by following us on Instagram, Facebook, Twitter, TikTok, LinkedIn and YouTube, and signing up to our weekly newsletter.

Finding your country team: Connect with the teams in your region by following them online, attending their events and volunteering with them. Find your country team here.

Using our online resources: Our website is a treasure trove of information, from how to guides and online courses to annual reporting on transparency on the fashion industry. Get started here.

From all of us in the Fashion Revolution team, we appreciate your support and we look forward to seeing you next year!

A ruhák javítása által spórolhatunk, miközben kreatív tevékenységet folytatunk, sőt, radikális lépést teszünk a tömeggyártás és a nem minőségi ruhakereskedelem korszakában a valóban fenntartható divat felé. Az alábbiakban a Nylon cikke nyomán hívjuk fel a figyelmet a ruhajavítás fontosságára, egyúttal felszólítjuk a fast fashion vállalatokat, hogy tegyenek ők is lépéseket ezzel kapcsolatban!

Lindsay Rose Medoff, a Suay Sew Shop ügyvezető igazgatója, ruhafelújító, a Los Angeles folyó egyik kanyarulatának mentén telepedett le. Elnézést kér, ha egy vérző szívű aktivistának tűnik; ez csak azért van, mert lelkesen elkötelezett aziránt, amit csinál. A Suay, mondja, több, mint egy címke vagy egy stílusos divatház. Ez nemcsak „egy közösségi újrafelhasználási kultúrát teremt”, hanem igyekszik szabványossá tenni a ruhák javítását. Miközben a fenntarthatóság a „tudatos fogyasztás” szlogent hangoztatva adja el termékeit, „számos módon elitista” eszközökkel, a ruhajavítás ősrégi művészete nem követel többet, mint a tű, cérna és akarat, véli Medoff. Amit ők csinálnak, az a ruhák élettartamának meghosszabbítására és a felesleges textilek hulladéklerakókon kívül tartására alkalmas módszer, egyúttal pedig a fenntarthatság elérhetővé tétele.

Az olyan eljárások, mint a stoppolás és a foltozás, valaha a háztartásbeliek vérében volt, mára azonban az eldobható divat áldozatává vált, hiszen olcsóbb cserélni, mint megjavítani. A vásárlók 60%-kal több ruhát vásárolnak és fele annyi ideig használják a megvett divatcikkeket, mint 15 évvel ezelőtt. Ennek eredményeképpen a textilhulladék problémája elburjánzott: csak 2018-ban az USA-ban mintegy 17 millió tonna ruhát, cipőt és háztartási textilhulladékot dobtak ki az amerikai Környezetvédelmi Hivatal szerint. Ez a mennyiségű hulladék több, mint 775 000 db Szabadság-szobrot tenne ki.

Medoff és csapata hetente több ezer font súlyú kiselejtezett textilt gyűjt össze újrafelhasználásra vagy újrahasznosításra. A ruhajavítás iránt jelentősen megnőtt az érdeklődés Amerikában, kiváltképpen pandémia alatt. Múlt év vége felé Medoff elhatározta, hogy a szombatok a Suaynál „Mentsd meg szombat”-ok lesznek. 10:30 és 15:30 között maszkos vásárlók formálnak sort törődést igénylő ruháikkal: lyukas pulóver, ruha elromlott cipzárral, farmernadrág szellősre kopott ágyékkal…

A Suay árai 10 és 40 dollár között vannak, a javításhoz szükséges idő szerint beárazva, illetve belefoglalva azt a pénzügyi alapot, mely támogatja a Los Angeles-i ruhaipari munkásokat, akik gyakran vannak túlterhelve és alulfizetve. Medoff 8 fős csapata többszáz ruhajavítást végez el minden héten és ez olykor megkétszereződik.

„Azt gondolom, hogy előbb-utóbb az emberek rájönnek majd, hogy nincs szükségük egy nagyvállalatra, aki a hősük lehet a fentarthatóságban; nem szükséges vásárolniuk egy újrahasznosított műanyagpalackokból készült dzsekit, hogy részt vehessenek a fenntarthatóság előre mozdításában. Saját maguk hősei lehetnek azzal, hogy megjavítják a saját cuccaikat.” – nyilatkozta.

A ruhajavtás/foltozás olyan régi, mint a ruha maga, mondja Kate Sekules divattörténész, ruhajavítást oktató tanár és a Mend! A Refashioning Manual and Manifesto könyv szerzője (nem került kiadásra magyar nyelven – a szerk). A legelső emberek állati bőrökből készült ruházatot viseltek; az ókori Egyiptomban 3-4-szer javították meg a textileket, mielőtt azt valaki sírjába tették balzsamozó rongyként; a EDO korszakban a japánok használták a „little stabs” hímzést, hogy megerősítsék a házilag szőtt textíliákat. (Sashiko a hímzés neve, nagyon látványos, viszonylag gyorsan, kevés varrástudással is elkészíthető, lsd. „little stabs” – a szerk.) A dolgozó emberek évszázadokon át rengeteg mindent kitaláltak, ami meghosszabbította a ruháik életét, hiszen a textilek „rendkívül értékesek voltak és érdemes volt azokat megőrizni” – egészíti ki Sekules.

Sekules szerint a fast fashion termékeket is megéri megjavítani, ha szükséges! „Még ha az a darab a fast fashion vagy big fashion rendszerekben készült, emberek gyártották és erre emlékeznünk kell!” – figyelmeztet Sekules. „Nem tiszteljük azokat az embereket, akiket a fast fashion rabszolgává tett – ‘rabszolgává tenni’ egy erős, de nem mindig pontatlan kifejezés.”

Sekules egyben a „látható javítás”-nak ismert technika indítványozója. Ahelyett, hogy a javításokat elfednénk, amennyire csak lehetséges, a látható javítás a rehabilitáció helyére irányítja a figyelmet – afféle fashion statementként vagy politikai akcióként. „Ez egy seb és jelvény egyszerre; megmutatod a világnak azon szándékod, hogy megőrizd, fejleszd és egyedivé tedd a dolgaidat, egyszerre.” – magyarázza. A #MendMarch hashteget találta ki az Instagramon e célból, amivel egyre növekvő közösséget formált. Az emberek valóban mögötte állnak a kezdeményezésnek, hiszen nemcsak praktikus, de végtelenül kreatív és bárki tudja művelni a saját, egyedi módján. „Nincsenek szabályok. Nincsen jó módszer. És nincsen rossz módszer sem.” – állítja Sekules. (@invisblemend az Instagramon – ha követni szeretnéd a mozgalmat.)

Történelmi tények bizonyítják, hogy a javítás a szűkösség és a hiány idején általában lendületet kap. A ruhák javítása egy meditatív élmény lehet, ami „elzárja az elmét” a stressztől, az idegeskedéstől és az unalomtól. És amikor benne vagyunk a ruhajavításban, észrevesszük, hogy „ma ruházkodásunkkal való kapcsolatunkra is ráfér a javítás.”

Orsola de Castro szerint, aki a Fashion Revolution globális kreatív igazgatója és a Loved Clothes Last: How the Joy of Rewearing and Repairing Your Clothes Can be a Radical Act könyv szerzője, az egymással való kapcsolatunknak is szüksége van foltozásra. „Nem bánunk egymással egyenlően,” mondja.

„Ha meg kellene győznünk a Z generációt a javítás hozzáadott értékéről, természetesen le kell lassítanunk a rendszert; azt kell mondanunk, hogy jobbat akarunk, nem többet,” vallja.

De Castro úgy hiszi, hogy a H&M-nek és Zarának is nagyobb felelőséget kellene vállalnia ruháik élettartamáért, a boltokban megfizethető áron elérhető javítás lehetőségét felkínálva. „Ez kellene legyen a modern visszavételi rendszer,” mondja.  Már nem lenne szabad azt hangoztatni, hogy ’hozz be egy régi valamit és mi újra fogjuk hasznosítani akárhogyan, akármikor, de sose tudod meg, hogyan.’ Inkább így kellene a felhívásnak hangzania: ’hozz nekem valami szakadt, hibás holmit, és én meg fogom javítani.’”

Míg a körforgásos divat, amelynek nagy része a fiber-to-fiber újrahasznosítás innovációira összpontosít, nehezen értelmezhető az egyén számára, de Castro szerint a ruhák hosszabb forgalomban maradásának elősegítésért „mindannyian tehetünk”. A Waste & Resources Action Program szerint, ha csak három hónappal meghosszabbíthatjuk a ruhák élettartamát, az már 5–10%-os csökkenést eredményezhet a szén-, hulladék- és vízlábnyomokban.

„Vissza kell állítanunk a javítást kultúránk részévé” – zárja a gondolatmenetet Orsola De Castro.

Fordította: Sütő Annamária, forrás: Nylon.com, képek forrása: Nylon.com, Unsplash, Seamwork.com

El modelo de producción y consumo de la industria de la moda es responsable de que más de 900 mil toneladas de textil acaben en la basura cada año en España. Solo un 10% de este residuo llega a recuperarse, el resto se incinera provocando la emisión de gases contaminantes. Esto es consecuencia de la fast fashion, que ha provocado que al año se fabriquen 150.000 millones de prendas en todo el mundo y que compremos un 80% más de ropa que hace una década. 

No hay mejor forma de gestionar el residuo que la prevención, en esta línea la frase de la fundadora de Fashion Revolution, Orsola de Castro, “La prenda más sostenible es la que ya tienes en el armario” refleja que la primera erre es la clave: reducir. Pero también otras erres son fundamentales, como Repensar (replantearnos a qué responden nuestras compras) y Reparar, el cuidado de nuestras prendas y sus arreglos son actos verdaderamente sostenibles.

Foto Altrapo Lab

La V edición del Maratón de reciclaje textil organizado por Altrapo Lab y La Casa Encendida, transformado a un formato virtual, ha tenido como objetivo impulsar la moda circular y acercarla al público de manera accesible y reivindicativa. Los días 13, 14 y 15 de noviembre de 2020 a través de los canales y redes sociales de las dos organizaciones quedó claro el mensaje: una moda con impacto positivo es posible y la prevención y sensibilización son fundamentales para conseguirlo. 

Después de cuatro ediciones presenciales del Maratón generando en La Casa Encendida un espacio de encuentro con una atmósfera muy particular y plástica, esta edición online se presentaba como un reto. Pero también como una oportunidad de ganar alcance y profundidad en las propuestas con un programa que invitaba a la participación y a la reflexión. 

En el centro de la programación, al igual que otros años, se ha desarrollado el espacio de creadoras. Una convocatoria dirigida a diseñadoras y estudiantes de moda que propone crear una prenda a partir de ropa en desuso en directo durante el evento. Este año, su proceso creativo se pudo seguir a través de  entrevistas en Instagram live con los cinco proyectos seleccionados. Además de mostrar su proceso de creación, nos dieron a conocer las razones por las cuales trabajan en esta vertiente del diseño basado en la reutilización y los objetivos que hay detrás de sus prendas. Los cinco proyectos participantes fueron:

Lara Padilla, creadora multidisciplinar con una propuesta, La Sra.D, presenta un proyecto de moda Art Fashion que nace del proceso artesanal que comprende el diseño de la prenda, la confección y su acabado final a través de la pintura a mano. 

Foto Altrapo Lab

Ayaloik, Sara Ayala y Andrea Loik, con un proyecto que pone en común el diseño zero-waste con las técnicas tradicionales japonesas de sashiko y boro, que se empleaban para parchear las prendas de algodón (boro) e unirlas con pequeñas puntadas.

Foto Altrapo Lab

Olmedam, Miguel Peñaranda, artista visual y diseñador de vestuario, con su proyecto Crítica de lo invisible – Los ojos que ya ven– se inspira en los plumíferos que tan de moda están desde hace unos años, utilizando ropa de desecho triturada para rellenar dicha prenda.

Ana Almenara, diseñadora de moda que finalizó su proyecto fin de carrera en la London College of Fashion con un estudio sobre la customización de ropa titulado “la customización como búsqueda de identidad del sujeto”. 

Homesickness, Manuel Sánchez, Ana M.García, Magdalena Rodriguez y Daniel Mirás, estudiantes de gestión industrial de moda en la Universidad de la Coruña. Con su proyecto buscan generar un impacto positivo a través del diseño de un chubasquero confeccionado con tienda de campaña y con un compartimento trasero para recoger residuos encontrados en cualquier espacio natural.

El viernes 13 se inauguraba esta quinta edición con una entrevista a Orsola de Castro, diseñadora pionera en upcycling, líder de opinión en moda sostenible y co-fundadora de Fashion Revolution, una organización global con participación en más de 100 países alrededor del mundo que lucha por conseguir una moda transparente y sostenible.  (250 visualizaciones)

Después de 4 años de evento nos parecía fundamental hablar sobre Cómo nuestra ropa se convierte en residuo a través de una mesa redonda con personas expertas. Analizando tres aspectos; cómo se ha acelerado la industria y nuestro consumo de moda en los últimos años, cómo se gestiona el residuo textil post-consumo y cómo podemos prevenir y reducir los efectos de la fast fashion. Para ello, el sábado por la tarde charlamos con Brenda Chávez, periodista e investigadora especializada en consumo, Cristina Salvador, fundadora y responsable de Recumadrid, entidad dedicada a la recogida de textil y Jessica Checa, miembro de Fashion Revolution Spain.  (300 visualizaciones)

Durante el evento se realizaron dos talleres online de upcycling. Uno dedicado a confeccionar un bolso a partir de patrones y con tejidos en desuso. Y otro que planteaba tres enfoques diferentes de diseño de camisetas a través de tres técnicas de upcycling. Dentro de estas actividades que invitaban a la participación, también se realizó un Unescape Room, un juego de lógica con el reto de decodificar el sistema de la moda. Más de 400 personas siguieron estas actividades desde sus casas.

El domingo se cerraba esta edición del Maratón con los cinco proyectos protagonistas presentando sus prendas finales. Una oportunidad de expresar la importancia de las alternativas en diseño de moda,  donde la reutilización otorga mayor valor a la prenda y transmite un mensaje de concienciación y sostenibilidad. Habiendo alcanzado en los directos realizados unas 12400 visualizaciones, se finalizó así esta edición con la sensación de haber cumplido las expectativas de una formato completamente nuevo. La creatividad, la experimentación y la participación han sido los principales motores de este encuentro que ha sido posible gracias a un firme compromiso con las iniciativas que impulsan la moda circular y el consumo transformador de ropa.

Volver a la lista de artículos 

Azon gondolkozol, hogy miért is kellene foglalkoznod a 2021-es fenntartható divattrendekkel, amikor még hónapokig be leszünk zárva a járványhelyzet miatt? Jogos a kérdés, mivel valószínűleg napok óta te sem viseltél mást, mint pizsamát, melegítőt és papucsot. De ne csüggedj, hiszen sok vidám és fenntartható körülmények között készült ruhadarab vár arra, hogy feldobja a kedved és kizökkentsen ebből a helyzetből!

Lássuk a 2021-es fenntartható divattrendeket!

Patchwork

A patchwork a 70-es években volt divatos, de idén is virágkorát fogja élni! Mindenhol és mindenben megtalálható lesz, a ruháktól és a farmerektől át a táskákig, sőt a cipőkig is. A várakozásoknak megfelelően ezt a trendet főleg farmereken keresztül fogjuk látni, de lehet akár más hulladék szövetekkel is kombinálni, beleértve mindent a bőrtől a csipkéig. Akár merész, akár visszafogott a stílusod, a lehetőségeknek csak a képzelet és az egyéni stílus szabat határt!

Élénk színek

Ha azt hitted, hogy a neonárnyalatok csak a múló 90-es évek divatjára jellemzőej, akkor tévedtél, mert igenis visszatértek! Legyen szó monokróm vagy polikróm mintákról, ez az év az élénk árnyalatok berobbanását hozza magával. Úgyis nagy szükség volt mindannyiunk felvidítására, nem igaz?

Újrahasznosított kötött darabok

Ez a trend már 2020 őszén megjelent, az újrahasznosított gyapjú növekedése jellemző a kötöttárú piacon. Puhább, így kellemesebb viselni, és az anyag beszerzéséhez alkalmazott gyakorlatok is humánusabbak. Manapság rengeteg márka használja ezeket a szálakat ruhadarabjai készítéséhez,mi pedig csak öröülni tudunk ennek! Viselj hozzá ékszereket és egy magassarkút, és már kész is vagy az esti programodra! Párosíthatod etikus, újrahasznosított kötött leggingssel is, ha lezser szeretnél lenni. Akárhogy is, készülj fel egy hangulatos, meleg és etikus ölelésre a pulcsidtól!

Hangsúlyos vállak 

Akik a 80-as és 90-es években nőttek fel, jól ismerik az évtized egyik legforróbb divatját: a minél szélesebb vállakat! A válltömés és az erős vállak trendje sokféle formát ölthet: túlméretezett vállvédő fiúkabátok, háromszög alakú formák vagy eltúlzott puffos ujjak. S hogy mivel tedd még izgalmasabbá? Egy nagy öv a derekad kiemelésére vagy egy szűk, testhezálló nadrág igazi fordított háromszög alakot kölcsönöz az alakodnak!

Kaktuszbőr

Igen, tudjuk, a vegán bőr nem tökéletes… Gyakran olyan természetes szálakból készül, amelyhez rengeteg műanyag keveredik. De a kaktuszbőr más, hiszen ezek a szálak olyan erősek, hogy alig van szükségük polimerekre. A kaktuszbőr rendkívül erős, így az ebből készült kiegészítők még a legkeményebb, legnedvesebb körülmények között is hordhatóak.

Luxus sportruházat

A luxus sportruházat is új lendületet kap idén: laza, kézműves eljárásokkal készült pulóverek és sportos blézerek, jól kombinálható, kényelmes darabok révén válik izgalmassá 2021-ben ez a trend. Ne feledd, a sportruházat a legkönnyebben viselhető vonal, szuperül fel lehet dobni a szetteket egy-egy különleges ékszerrel, kiegészítővel.

Gyönyörű ruhaujjak

Nem elhanyagolható tényező a ruhaujjak kérdésköre, mivel az egész sziluettet befolyásolhatja az ujjak hosszúsága, szélessége, továbbá az, hogy puffos-e vagy testre simuló stb. Mondhatni, hogy ez a trend bizonyos mértékig a Zoom konferenciák közvetlen következménye, ahol testünk felső része a főszereplő, és ahol a testbeszéd a kezekre, karokra összpontosul. Mivel az ujjak valóban ellopják a showt, az alsórészt érdemes finomabbra hangolni – csak semmi túlzás! Párosíts egy drámai blúzt például farmerrel vagy sima szoknyával, a lehengerlő hatás nem marad el.

70-es évek ihlette farmer

Magas derék, bootcut fazon – örök klasszikus. Ezek a 70-es évek ihlette farmerek hízelegnek a női test formájának, időtlen varázst nyújtva e casual ruhadarabbal. Érdemes megismerni azokat a márkákat, amelyek környezetbarát farmert gyártanak és olyan szövetekkel dolgoznak, például a kender vagy a tencel.

Apró virágminták

Az apró virágminták az egyik kedvenc 2021-es divattrendünk. Számos kollekcióban felbukkantak ezek a természet isnpirálta printek. Keress túlméretezett ruhákat vagy viktoriánus stílusú blúzokat apró virágos nyomatokkal! A ruhát párosíthatod térdig érő csizmával, a blúzt pedig a 70-es évek ihlette farmerrel.

3D nyomtatott ruhák és kiegészítők

A 3D nyomtatott ruhadarabok nem annyira terjedtek el még, mivel a technológia igen drága. A Nike és az Adidas használja már a 3D technikát, a couture-ben pedig Iris van Herpen neve már több éve használja. Ez a trend jelenleg inkább kiegészítők, például cipők és táskák formájában van jelen elérhető árakon.

Batikolás

Már a tavalyi évben is nagyot mentek a batikolt darabok, de mostanában még inkább növekszik rájuk a kereslet. Vidámak, színesek, szóval nem lehet őket nem imádni. Jól mutatnak vegán edzőcipőkkel, egyszínű nadrágokkal és szoknyákkal.

Pufi dzsekik

Mivel az emberek egyre inkább a szabadban akarnak lenni, várható volt, hogy előtérbe kerülnek a praktikus és trendi pufi dzsekik a hideg beálltával. Fontos azonban megvizsgálni a vásárlás előtt, hogy mennyire fenntartható a kiszemelt kabát. Elegáns szettekhez és sportos lookokhoz is tökéletesen passzol, így érdemes befektetni egy trendi, ökotudatos darabba.

Szerző: Pölz Klaudia, forrás: eluxemagazine.com

Fashion Open Studio is Fashion Revolution’s showcasing platform established to celebrate the people and processes and create greater transparency around how our clothes are made. Fashion Open Studio curator Tamsin Blanchard reflects on a year of digital Open Studios which, despite the year’s challenges brought together creatives and audiences around the globe amid the strangest of times.

While it seems like the world has been on pause for 2020, we’ve been pretty busy at Fashion Open Studio. As the fashion industry has faced a crisis like it’s never seen before, this has been a year when the need for a total systems change has been laid bare for all to see. At Fashion Open Studio, we are three steps ahead, actively shouting from the rooftops about the designers and brands who are making it their business to urgently redesign everything from the materials they are using (in many cases, reusing) to eliminating plastic, focusing on local supply chains and markets, delving into every aspect of their work to ensure transparency, using social enterprise models to redistribute profits in equitable ways, and celebrating those dedicated to the small, the considered, the brave, the innovative and the independent.

It’s been a devastating year for so many designers struggling to make ends meet. As the conventional ways of showing fashion have imploded, the Fashion Open Studio showcasing initiative by Fashion Revolution is a way for us to support those who are actively creating change, and sharing what an industry that respects its workers, the resources it uses, and ultimately the clothes it makes to ensure they have longevity and lasting relevance, can look like.

In April, during Fashion Revolution Week and despite the lockdown affecting everyone taking part in Fashion Open Studio’s programme of events, we produced our most far reaching week of workshops, digital studio visits, specially commissioned films and interactive conversations yet. We were particularly inspired by those in our network including Phoebe English, Bethany Williams who founded the Emergency Designer Network, and made time for FOS as they worked tirelessly to produce PPE for hospitals. We partnered with Somerset House and the Sarabande Foundation in London as well as Lagos Fashion Week, and Mode Suisse, forward thinking retailers like Aassttiinn in Tehran, Studio XYZ in London, and the visionary think tank, Earth Logic. We were also supported by ISKO denim for a day of rethinking how we make, use, and think about this most universal of materials.

We hosted over 50 events, representing designers in 13 countries including many whose designers are not usually part of the mainstream conversation. Some of the feedback we have received has been incredible and demonstrates why this platform is so instrumental in changing the balance of the fashion industry, elevating the creative voices of those who are not compromising in their pursuit of a fairer, cleaner industry. Bhaavya Goenka, founder and creative director of the ground breaking brand Iro Iro Zero Waste based in Jaipur told us: “FOS 2020 has been a transformative experience for us here at IRO IRO and for me personally as well. As a brand situated in a tier 2 city of a developing country it democratises the platform for us and has opened doors to many new opportunities.”

At a time of deepest self-isolation, we connected so many fashion creatives, bringing them together along with university students struggling with working from home, makers, buyers, academics, fashion lovers and activists. There is so much we can learn from each other. We would like to thank all of our country coordinators who were involved in activating the week’s events – India, Iran, Vietnam, Mexico, New Zealand, Nigeria, Switzerland, Vietnam, Zimbabwe, Scotland, Czech Republic.

“Some of the feedback we have received has been incredible and demonstrates why this platform is so instrumental in changing the balance of the fashion industry, elevating the creative voices of those who are not compromising in their pursuit of a fairer, cleaner industry.”

It’s been a particularly difficult year for fashion graduates and we used our Instagram platform to showcase some of the designers who shone for us including Tamsin J Lines from University of Leeds, and Sandra Poulson from CSM (check out her extraordinary video on FOS IGTV). We also highlighted the work of the newly graduated Paolo Carzana who took part in our Somerset House event, and fellow CSM MA bright light, Matthew Needham.

Since April, Fashion Open Studio has activated events beyond Fashion Revolution Week. In September, the Fashion Revolution USA team worked with us on an event with the Brooklyn based brand Fly By Night for Sustainable Fashion Week. In November, we curated an event focused on regenerative and indignous yarns with 11.11 at the Sustainable Fashion Day at Lakmé Fashion Week.

As part of an ongoing partnership with Mercedes Benz, we have created a roadmap for better ways to showcase fashion to support them with the fashion weeks they partner with around the world. Thanks to them, we also took part in the Hyères Fashion Festival with a mentoring programme for the ten finalists to create a look created with the Fashion Open Studio vision and criteria in mind. The ten looks by designers including Emma Bruschi and Andrea Grossi will be showcased at Berlin Fashion Week in January 2021, where we will be activating Fashion Open Studio to help transform MBFW with the City of Berlin into a fashion week that has sustainability at its core. Watch this space for more information on the programme which will include ten designers working in Berlin.

We are thankful to the Mayor of London and the London Fashion Showcasing Fund for supporting Fashion Open Studio to create an ongoing programme of events which have included the launch of the Marques’Almeida manifesto and their publication See-Through during London Fashion Week in September, a short film introducing the craft community collaboration of emerging talent Cecily Ophelia at the Sarabande Foundation’s temporary store House of Bandits in December, and a hugely successful digital SpeedSHARE information exchange eve on the event of Black Friday with presentations by Dr Jen Ballie with the V&A Museum Dundee, Hasna Kourda of Save Your Wardrobe, and Layla Sargent of The Seam London talking about regenerative solutions to making our loved clothes last. The programme will continue in February 2021 with Congregation Design and the adaptive clothing brand startup, Reset.

We are excited to announce the FOS 2021 programme in the new year with a new cohort of diverse and exciting talent from 18 countries in the Global Network as well as highlighting the work of some of the UK’s designers leading the way in innovation.

Looking beyond Fashion Revolution Week 21, we are very excited to be working with the British Council to create a series of events in the run up to COP26 in Glasgow. More on this later in the new year!

We are committed to amplifying all cultural perspectives through FOS and to challenging ourselves to seek out the many who have been under-represented by the industry for so long. We are delighted to announce that to ensure we do not compromise on this, we have been joined by the first FOS advisory board: Dio Kurazawa, founding partner of the Bear Scouts; Jennifer Ewah, lawyer and founder of Eden Diodati; Kellie Dalton, responsible fashion consultant, The Right Project; Sunny Dolat, creative director and co-founder The Nest Collective; Matthew Needham, designer and Fashion Revolution creative collaborator. We welcome the scrutiny, experience, wisdom and rigour they bring to Fashion Open Studio and look forward to growing the initiative under their watchful eyes.

Thank you to everyone who took part in Fashion Open Studio this year. We welcome your ideas and feedback and look forward to working with you in 2021.

***

To meet more of the amazing people powering the Revolution, check out other issues of this interview series including our conversation with team Guatemala’s Alexandra Cerezo and team Brazil’s Fernanda Simon. 

Niamh Tuft is Fashion Revolution’s global network manager. She is responsible for coordinating with all 92 of our amazing country teams around the world. Below, Niamh shares 5 lessons in longevity ahead of our Black Friday Campaign. 

Fashion history can tell us a great deal about where the environmental and social issues in the supply chain have come from. The intrinsic link between the cotton trade and transatlantic slavery, which tells us that fashion was built on and continues to rely on human exploitation, to the Triangle Shirtwaist Factory Fire of 1911, which foretells subsequent industrial disasters like Rana Plaza and last December’s factory fire in Delhi, which killed 43 people. On the environmental front, history tells of rivers running black with pollutants around mills in Victorian England, showing us how producing fashion once relied on toxic chemical pollution just as it does now.

However, fashion history can also shed some light on possible solutions. When it comes to the second-hand trade, mending and clothing longevity, fashion has a few history lessons for us!

1. Visible mending has been trending for over 2000 years

An Egyptian children’s tunic in the Whitworth Gallery’s collection in Manchester is dated to 600-700 BC. It’s extensively darned with coloured wool threads making it one of the oldest pieces of evidence we have that humans have been darning for thousands of years. Many cultures have their own examples. Boro in Japan creates new fabrics from fabric scraps and old clothes, it was widely practiced in peasant communities in the Edo period (1600s-1800s) though born out of necessity due to clothing laws which restricted access to new fabrics it is now widely practiced by visible menders around the world. And invisible mending has been going on for centuries too – Rafoogari in India is used to restore valuable pieces of clothing, it is highly skilled using patchwork and darning to restore antique textiles which have been passed down through generations for hundreds of years.

2. ‘It doesn’t fit me anymore’ shouldn’t to be the end for you and your favourite clothes

Many clothes in museum collections show marks of alterations – either for different fashions and styles, for different wearers or for changes in bodies over time. A 2018 exhibition at FIT called Fashion Unravelled exhibited clothes that were altered, mended and repurposed during their lifetimes, the catalogue lists ‘a set of stays (otherwise known as a corset) from circa 1750 was enlarged by adding panels of mismatched fabric at the waist, reshaping it for a changed figure or a new wearer’ and a Paul Poiret dress which passed through generations for nearly 100 years and underwent alterations to the hem and fastenings to suit different wearers.

Clothes were regularly taken apart to be restyled and trims were reused and repurposed. This is why some clothes in museum collections seem to have a mismatch between the age of the textiles and the date of the silhouette.[i] Many of the historic clothes in museum collections survived because they were used in theatre before they were collected by museums and bear the marks of multiple alterations and adaptations.[ii] Multiple studies show that fit is one of the main reasons that people dispose of clothing[iii] but fashion history tells us we can embrace the craft of alteration once again. We don’t have to bid farewell to our favourite pieces, instead we can wear them in a new form.

3. There can be entire professions centred around trading and mending clothes

If we look back in fashion history, we can find many different roles for traders of second-hand clothes and also menders. The names of different roles alone indicate how much specialisation unfolded in this industry, organised from chapmen (peddlers), crokery sellers (itinerant street sellers of second-hand clothes), rag and bone men (ragpickers), slop sellers (second-hand clothes sorters and traders), clothes-brokers (who traded in bulk and sold to smaller sellers), and pawn brokers who bought and sold clothes but also rented them out.

Mending clothes was often done by family members in the home but mending roles were also specialised and households with domestic servants would have a live-in mender.[iv] Alterations could be made by tailors and seamstresses. Cobblers and cloggers who repaired shoes were widespread. Some textile historians even argue that some forms of embroidery originated from mending or patching.[v] So while the loss of mending skills is a key challenge in ensuring clothing longevity, fashion history tells us that skilled specialist roles can be created and sustained to keep clothing in circulation and make loved clothes last.

But it’s not all about the job creation and the economy! Recent research has shown that sewing and mending can have benefits to our emotional and physical health[vi] and across fashion history making and mending has been at the heart of social and political bonds especially among women – from the secret messages carried in patchwork quilts in North America to the political resistance of khadi in Ghandi’s India to early movements for women’s suffrage who often met in sewing circles. Rose Sinclair’s fascinating research on Dorcas societies recently exhibited at Radical New Cross shows us that the value of making and mending is not only economic but social. These sewing societies originated as a philanthropic movement among middle- and upper-class women. They arrived in the Caribbean through missionary women who treated indigenous skills and knowledge with little regard. But the societies become embedded into communities, and Sinclair shows ‘by the 1950s the clubs brought together Caribbean women through textiles to act as networks for social and economic change. As women from the Caribbean moved to the UK in the ‘50s and ‘60s, the clubs moved with them, contributing hugely to diversity in the British textiles aesthetic.’[vii]

4. Some of the most iconic fashion items were second-hand

The second-hand clothing trade has been a vital part of the industry for thousands of years, in fact textiles and clothing including pre-worn items were used as currency to trade and barter. In Venice, there was a whole guild of second-hand clothes traders called L’Arte degli Strazzaruoli who regulated every aspect of the trade when the plague hit the city they were tasked with working with health officials to ensure used clothing did not transmit the disease.[viii]In Florence, some rigatierri (as second-hand traders were named) were amongst the wealthiest men in Florence and appointed to political positions in the city.[ix] In London, the second-hand clothing trade was so large and well organised that in 1843 they formally established an Old Clothing Exchange.[x]

Some of the most recognisable fashion items of the twentieth century came out of the second-hand trade, many from army surplus or labourers clothing adopted by subcultures like the beats, mods and hippies. The pea coat was US military surplus. Blue jeans were surplus from clothing made for factory workers, miners, farmers, and cattlemen. Corduroys were originally worn by workers in French industrial towns. Parkas were army surplus which reached British shores after the Korean war and were widely worn by mods. Donkey jackets were originally worn by coal miners before being adopted by skinheads. So, we have the surplus and second-hand market to thank for many iconic styles of clothing we still wear now.

5. The circular economy doesn’t have to be about making more fashion

One of my favourite fashion history facts is rooted in recycling. In the 17^th and 18^th centuries, one of the most ubiquitous destinations for recycled of clothes was to be turned into paper. Established in 1690, the Rittenhouse Mill in Philadelphia recycled rags, including linen linked to the flax industry nearby, into pulp for paper.[xi] The mill still stands today and if you find yourself in Philadelphia you can visit it. On the other side of the Atlantic, Benjamin Law built up an industry which employed over 500 people in West Yorkshire in producing shoddy – wool fibres made from rags, scraps and cast offs. In its heyday, the shoddy capital of England imported waste cloth from all over Europe to create materials not only for clothing but for industrial and domestic use and processed over 30 million pounds per year.[xii]

We should think beyond fashion when it comes to giving the materials that are in circulation the longest possible life. While circularity and textile recycling may be considered as a new technological frontier, fashion history shows us it isn’t something new, archaeological studies across the world (including this one dating back as far as 1500 BC) show that garments and rags were used in applications from health and sanitation, to pottery, salt mining, ship building and insulation.

As we like to remind ourselves at Fashion Revolution ‘sustainability has been trending for billions of years —we are hardwired to it. The culture of excess—mass production, mass consumption and accelerated growth—is, in comparison, a historical nanosecond-long error of judgement’ (Orsola De Castro). We only need to look at fashion history to see that.

References

[i] Farley Gordon, Jennifer and Hill, Colleen (2015), Sustainable Fashion: Past, Present and Future page 6

[ii] Standards in the Museum Care of Costume and Textile Collections page 6

[iii] WRAP (2012) Valuing our Clothes and Laitala, Kirsi ‘Consumers’ clothing disposal behaviour – a synthesis of research results’ International IJC 38 (2014)

[iv] König, Anna. ‘ A Stitch in Time: Changing Cultural Constructions of Craft and Mending’ Journal of Current Cultural Research 5 (2013)

[v]. Gillow, John; Sentance, Bryan (1999). World Textiles. Bulfinch Press/Little, Brown. ISBN 0-8212-2621-5

[vi] BBC Arts and UCL https://www.bbc.co.uk/mediacentre/latestnews/2019/get-creative-research and Journal of Public Health https://academic.oup.com/jpubhealth/article/34/1/54/1550848

[vii] https://www.gold.ac.uk/news/rose-sinclair—dorcas-societies/

[viii] Allerston, Patricia. “Reconstructing the Second-Hand Clothes Trade in Sixteenth and Seventeenth Century Venice.” Costume 33 (1999).

[ix]https://www.academia.edu/7516473/The_Trade_of_Second_Hand_Clothing_in_Fifteenth_Century_Florence_Organisation_Conflicts_and_Trends

[x] http://www.nzdl.org/gsdlmod?e=d-00000-00—off-0hdl–00-0—-0-10-0—0—0direct-10—4——-0-1l–11-en-50—20-about—00-0-1-00-0–4—-0-0-11-10-0utfZz-8-00&a=d&c=hdl&cl=CL1.18&d=HASHf2f1117351b350b3e62854.7.9

[xi] The Rittenhouse Mill and the Beginnings of Papermaking in America. James Green (1991)

[xii]https://books.google.co.uk/books?id=29QFBAAAQBAJ&pg=PA201&dq=shoddy+industry+benjamin+law&hl=en&sa=X&ved=2ahUKEwi-kN6my_jsAhUITcAKHVweDjoQ6AEwAXoECAgQAg

150 billion of items of clothing. It is, indeed, a lot. And also it’s the average amount produced worldwide annually. At the same time, we use our clothes 36% less than 15 years ago. In this rhythm, amid hyper production and hyper consumption, we are left with disposability and pollution. It is a system of insistent colonialism from the Global North, masking their treatment of the Global South as ‘donations’, using them as if they were some kind of landfill.

African countries receive huge amounts of clothing items from European countries and the US in a system of donation; they are gigantic local markets where these clothes are sold at the lowest prices possible. These clothes have an interesting life story: usually, they have their fabric produced in Eastern Africa, then go to India or Bangladesh, where they are sewn up by women and turned into garments. Afterwards, they get exported for bottommost prices to European countries; 80% of garments produced in Bangladesh go there, according to the OIT. 

After a brief season in a fashionista’s wardrobe, a lot of these clothes are donated. Where do they end up going? Their birthplace. 70% of all clothes donated in Europe ends up going back to Africa, according to Oxfam.

We are no longer going to be their dumping ground.

We talked to Hadeel Osman, creative director and the country coordinator of Fashion Revolution Sudan, on how this dynamic evolves in Eastern African countries and what are the implications in the market and local population.

Barbara: How does the second hand clothes market work in Sudan and close countries?

Hadeel: In Sudan and across East Africa, second hand clothes take up a majority portion of the garment market and in many cases are the main source of clothes for citizens. There are several tiers of secondhand markets; street markets, boutiques and social media resellers. Street markets are typically the most accessible and affordable choice out of the three, as it relies on independent traders selecting and transporting the secondhand clothes which are imported mostly from Western countries, in containers that hold hundreds of thousands of tonnes. Boutiques rely mostly on curating unique, vintage, branded items and are usually run by fashion conscious traders who have either grown out of space in their market stalls or have repositioned themselves to target a different class of citizens, often increasing prices to seem more exclusive. Internet resellers depend on free social media platforms to reach their audience, as a much easier form of e-commerce and often charge for delivery. This method can either be separate from the other methods of selling secondhand or is adopted by all. In Sudan the most common and main point of sale for secondhand clothes are the street markets, with various attempts here and there.

Barbara: How and from where do these clothes arrive? 

Hadeel: These clothes typically come from USA and Europe, with a decent amount from the Arabian Peninsula and Asia. The clothes that people in the West donate to their local and international charities as well as thrift shops end up being divided into two different piles. One is kept to sell locally and the vast majority are wrapped in bales and packed in containers that are shipped off to most African countries, entering through the sea ports. Other sources of these garments are from companies and traders who send their excess inventory or reject clothes that are unsellable due to malfunctions in design. In some cases in Sudan, these clothes used to arrive through charities and churches which used to bring these garments for the citizens living in camps across war-torn areas, which are then smuggled by traders to markets across various cities.

Barbara: Do you notice that the second hand clothes market affects the local economy in your Sudan?

Hadeel: As of right now, it’s hard to accurately tell as we have limited information available to us on both the secondhand markets in Sudan, along with the local textile manufacturing industry. Also, the current economic situation in Sudan has been in a steady decline for many years. Obviously this makes room for us in Fashion Revolution Sudan to research and find out factual information on this to see how we can contribute to uplifting the fashion industry in its entirety. However, as someone who lives in the country and is aware of the secondhand clothes market and the growing contemporary fashion scene, there is certainly an effect there because people are more likely to buy cheaper easily accessible clothes than more costly custom-made or slow fashion local brands.

Barbara: Do you believe that this problem can be solved? Whether through decreasing the volume of clothing production, or the subversion of the abusive vision from the US and Europe over African and Asian countries?

Hadeel: Definitely, it can be solved but it will take some time. The entire global fashion cycle has to be revised and changed from the first step, in order for us to see actual change and a reduction of clothes dumping in Africa and Asia. Many governments in East Africa have been imposing bans on America and Europe to either reduce or completely stop the import of secondhand clothes. This puts African nations in a position of power, which white supremacy and colonisation have successfully blocked for many decades. These same governments recognise how vital it is to support and even empower the local textile manufacturing industry as they now see the economical and social advantages of African fashion, which has been receiving a lot of positive reactions from the international community in recent years. If more governments join together, and this is a great opportunity for the African Union to be involved, and decide to control the amount of secondhand clothes that enter their borders, then a chain reaction will be born. After all, a large percentage of these clothes don’t amount to much other than waste, which if anything we need less of everywhere. By putting a legal, ethical and economic stop to the abuses enforced by America and European nations and the fashion companies there, we will no longer be their clothes dumpster. This independence can really fuel an artisanal and industrial boom across the continent.

Change gears, subvert the systems

In some Latin American countries, this practice also happens, mostly amid the flow US-Haiti: the Americans use up and throw away the clothes, and these end up going to the Haitians markets. An example is the book “Pepè”, by the Canadian photographer Paolo Woods, which compiles pictures of citizens from the country wearing T-shirts from North America with random and meaningless phrases.

It’s crucial recognize and analyze the practice of clothing donation, how it composes the massive and non-transparent fashion production chain, and the implications of globalised production and consumption. It’s very likely that a system which produces 150 billion pieces of clothing each year is going to produce surpluses. The key question is: why is it that African countries should receive these surpluses from the US and European countries, and pay the price for the overconsumption of others? And why produce so much clothing, when we haven’t been able to use them properly? 

A part of the fashion system shows the face of its racism when choosing African countries to be the cemetery for their own trash. The key to the problem is diverse and therefore demands the action of multiple actors. To begin to change, we must begin by lowering production, create the transition to new economies, and bring this modern colonialism and imperialism to the grave, enabling the fashion rebirth as a tool for regeneration and empowerment at any place in the world.